Légy őszinte mindig -

Légy őszinte mindig

Tanulságos történet

Írta: Dusi Bíró

A nagyobbik fiam mesélte el nekem régen, ezt a tanulságos történetet. Ki akarták próbálni, hogy milyen az, amikor cigarettáznak a felnőttek. A kíváncsiság arra vitte őket, hogy a férjem díszdobozából loptak pár szálat, amit később a haverokkal egy eldugott helyen el is szívtak.

Viszont ezt nem tudták megtenni úgy, hogy ne lássa meg senki. Az akkor még öt éves húgukra kellett vigyázniuk, amíg mi hazaértünk a munkából. Nem is volt semmi baj, mert a kislány torkos volt, és haverok hozta süteményt odaadták neki. Azzal a feltétellel kapta, hogy megeheti, ha nem árulja el őket. Ő meg is ígérte, és el is fogyasztotta a süteményt. A fiúk pedig bátran szívták előtte a cigit.

Viszont a kis huncutnak az volt az első, hogy beárulta két bátyját, amint hazajöttünk. A férjemmel összenéztünk, és azt láttuk, hogy a fiúk félnek. Az apjuk nagyon szigorú volt velük. Nem tűrt ellentmondást, viszont kislány sunyin mosolyogva várta a kamaszok büntetését.

Ezt a párommal észre is vettük, ő pedig tudta, hogy mit kell tennie. Elővette a cigarettásdobozt, és megkínálta a fiúkat, hogy gyújtsanak rá. Előttünk szívjanak el annyi cigarettát, amennyi jólesik. A gyerekek meglepődtek, de apjuk biztatására elszívtak egy szálat. Amikor befejezték, tovább kínálta őket, de azt már nem fogadták el.

Ekkor azt mondta nekik. Nem kell titokban dohányozni, és főleg ellopni a cigit. Majd ha dolgoznak és megkeresik az árát, akkor annyit szívnak, amennyi beléjük fér. Viszont mivel a kislány árulkodott, neki kellett a nyulak ólját kitakarítani a fiúk helyett.

Bizony eltűnt a kaján mosoly és fintorogva, nekiállt elvégezni, amit büntetésből kapott. Ez olyan tanulság volt neki, hogy többet soha nem árulkodott. Sőt azután együtt rosszalkodott a fiúkkal.

Ők pedig, amikor befejezték az iskolát és dolgozni mentek, az első fizetésükből megvették a doboz cigarettát. Odaálltak az apjuk elé, és megkínálták, hogy gyújtson rá.
Nem felejtették el akkori intelmét. Szófogadó gyermekek voltak betartották, amit akkor kért tőlük .

A végén együtt nevettek azon, hogy a kis huncut jól kiszúrt velük, mert nekik nem adott a süteményből. Sőt el is árulta őket, de azon hogy apjuk mért így döntött elgondolkodtak, és megköszönték neki, hogy ilyen igazságos volt akkor velük szemben.

Nem engedte, hogy a húgok kárörvendezzen felettük. Azt hiszem, különösebben nem kellett igazmondásra tanítani őket, mert tőlünk az őszinteséget látták, és élték meg így a mindennapokat.

Az előbbi példa után egyiknek sem kellett külön elmondani, hogy legyen egyenes ember, és a mai napig, bármi probléma van, elő mernek állni vele, mert bár már nincs a férjem, de tudják, hogy velem is ugyanúgy beszélhetnek, mint amikor még élt az apjuk. És ez nálunk már így is marad,
Hogy ki, hogyan éli meg a különböző élethelyzeteket,azt nem tudom, de azt igen, hogy én a mai napig a teljes igazság, és őszinteség híve vagyok, és maradok, amíg élek. És bár sokat szenvedtem már emiatt, nem bántam meg.