Nyári zápor -

Nyári zápor

Szép nyári történet

Írta: Dusi Bíró

A történet az ötvenes évek vége felé játszódik.

Meleg tikkasztó hőség volt azon a nyáron, amikorra kijártam a nyolc osztályt. Azonnal nem mentem el dolgozni, mert úgy gondoltam, hogy tovább tanulok. Így még élvezhettem a nyári szünetet. Az otthoni teendőimet hamar elvégeztem, és azon kívül állandóan a Tisza partján voltam. Csak ott tudtam egy kicsit csillapítani a nagy hőség által okozott melegségérzetemet.
Vittem magammal egy plédet, és leterítettem a parton. Nem számított, hogy a köves oldalon voltam, végig a vízben lubickoltam, mint egy kacsa. Amikor kijöttem végre, kifeküdtem, és olvastam. Könyvet mindig vittem magammal.

Történt egyszer, hogy már éppen indultam hazafele és elkapott a nyári zápor. Az esővíz olyan meleg volt, és olyan jól esett, hogy gyorsan becsomagoltam a könyvet, felszaladtam vele a házhoz, majd visszamentem a partra.

Elkezdtem táncolni az esőben. Énekeltem is hozzá, nagyon boldognak éreztem magam. A lábam tiszta sár lett, és belementem a Tiszába, amely akkorra az esővíz hatására még meleg is lett. Olyan jól éreztem magam, hogy ki sem akartam jönni a folyóból.
Nem tudom, hogy meglátott-e valaki, de nem érdekelt. Úgy éreztem, hogy repülni tudtam volna. Boldog voltam, és felszabadult.

Mivel öcsém el volt foglalva, a barátnőmet hívtam, hogy ússzon velem. Ő viszont nem ért rá, a házimunka miatt. Így egyedül maradtam. Amikor elállt az eső akkor kifeküdtem, hogy megszáradjak. Tudtam, hogy nemsokára jön haza édesapám, és indulunk a tanyára. Megnézzük, hogy beérett-e a kukorica. Akkor majd hozunk belőle. Tejeset, megfőzni, mert akkor még nem létezett csemegekukorica. Csak amit a disznóknak termeltünk, és pattogatni való is volt benne, de az ilyenkor még nem volt jó.

Útközben a tanya felé megint elkapott a nyári zápor bennünket. Apukám leszállt a bicikliről és tolta, mert a földút már sáros volt, és besüppedt a kereke. Én pedig vidáman tocsogtam mezítláb a pocsolyában, és széttárva a kezem, táncolva énekelve mentem apám után. Ő pedig néha hátranézett, a nyakát pedig behúzta. Nem szerette az esőt.