Hűségesen hazavárt, második rész

Okos kutya történet Írta: Dusi Bíró
Hűségesen hazavárt, második rész
Okos kutya történet
Írta: Dusi Bíró

 

Történt aztán ősszel, amikor már nyolc hónapos volt Cézár a kutyánk, hogy hazahoztuk a kukoricát a tanyáról. Az udvarra lett leborítva minden, mielőtt a padlásra fel lett volna hordva. Mivel már sötétedett, másnapra lett halasztva a művelet. A házőrzőnk vigyázott a terményre, nehogy valaki lopjon belőle.
Reggel hatalmas meglepetés ért bennünket, mivel mégis hiányzott a kukoricából, annak ellenére, hogy az eb szabadon lett engedve. Amikor Cézárnak azt mondtam, hogy keresd (mint ezt korábban oly sokszor elgyakoroltuk), akkor elindult a Tisza felé. A gáton elment az utolsó házig és ott megállt.

Én hazamentem, és Apám kihívta a rendőrséget. Cézárral ismét elvezettem őket ahhoz a házhoz, ahol sejtettük a tolvajt. Akkor a rendőrök bementek, és megtalálták a két zsák kukoricát, amit elloptak. Azt kérdezték, hogy a kutya a miért nem jelzett, amikor ellopták? Mivel ismerte őket (gyakran látogattak minket), nem bántotta a tolvajokat.
Másnap jöttek a rendőrök és elkérték apámtól Cézárt, hogy rendőrkopó legyen belőle. Mire én az iskolából hazamentem, a kutyám már nem volt sehol.  Hiába sírtam, nem mondták meg, hogy eladták, a rendőrségnek. Három nap múlva, viszont jöttek a rendőrök, hogy nem eszik a kutya, mivel nem fogadja el az ennivalót idegenektől. Ezt még én tanítottam meg neki, nehogy meg tudják mérgezni rosszindulatú emberek. Így aztán kénytelenek voltak elvinni engem, hogy etessem meg.
Amikor Cézár meglátott, a szemében könnyekkel ugrált rám. Annyira örült nekem, és elfogadta rögtön az ennivalót. Mohón habzsolta be a tápot. Úgy falt szegény, hogy alig győzte enni. Talán meg sem rágta, csak nyelte az ételt, ahogy tudta, annyira éhes volt.
Amikor eljöttem tőle nyüszített, úgy sírt utánam. Azt hittem, megszakad a szívem, annyira sajnáltam. Nem kaptam vissza többet, és egy hétig minden nap jöttek értem, és vittek hozzá. Az új gazdájával együtt etettük. Lassan tőle is elfogadta az ennivalót, mert mondtam neki, hogy barát. Akkor csak simult hozzám, nyalogatott én pedig lassan eltávolodtam tőle.

Legközelebb két év múlva találkoztam vele, amikor járőröztek a gazdájával. Odajött hozzám, adott egy pacsit, és amíg a rendőrrel beszélgettem, ráült a lábamra, és csak nézett.  Nem volt benne harag irántam, mert jó helyre került. Sőt talán még jobb ennivalót is kapott, mint nálam. Úgy látszott boldog az új társával is, mert, annak is minden szavát értette, és megtette, amire kérte.

Dusi Bíró
Dusi Bíró

 

 

 

 

 

http://www.karikaturarendeles.hu/

Author: Urszinyi Fehér Csaba

1 thought on “Hűségesen hazavárt, második rész

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük