Vicces szemetek
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Tudom, hogy rossz szokás, és nem illik kíváncsiskodni, és orromat mások dolgába ütni, de ha egyszer furdalja az oldalamat, nincs mit tenni. Amikor egyszerű, hétköznapi tárgyak nem a rendeltetésnek megfelelően vannak használva, vagy oda nem illő helyen bukkannak elő, gyermeki ártatlansággal csodálkozunk rá az esetre. Talán mert kitűnik évek alatt megszokott rendszerünkből, és nem tudjuk sem feldolgozni, sem hova tenni az új eseményt. Ekkor tesszük fel, az amúgy gyerekektől idegesítő kérdést: De miért?
Ilyen eset például egy vízparton hagyott autósülés, vagy egy melltartó fele a sportáruház parkolójában. Láttam már magára hagyott vécécsészét egy erdő közepén, vagy fél pár zoknit egy pláza vécéjében. Ekkor hosszú percekig kattogunk a látvány felett, magunkban keresve logikus magyarázatot az abszurd látványra, de hiába.
Szinte elvárnánk, hogy ezek a tettek elkövetői kis laminált cetliket hagyjanak maguk után, a helyszínen. Akkor talán nem feszegetnék logikai tűrőképességünk határait. Mennyivel nyugodtabban sétálnánk tovább a tisztáson, ha a WC ülőkére ráírta volna korábbi tulajdonosa, hogy azért cipelte ki az erdőbe több kilométeren keresztül, mert szarvas itatót akart belőle csinálni, vagy ilyesmi A hölgy azért dobta el fél melltartóját a parkolóban, mert maszknak akarta használni, tartva a szmogtól. Egy úriember is megosztaná velünk, hogy azért húzta le és hagyta hátra egyik pár zokniját, mert nem akart hozzáérni az ajtó kilincséhez, és kidobva azt a kuka mellé esett.
Jól kinevetnénk őket magunkban, de tudva, hogy tettüket megfontoltan, szükségeikhez igazodva követték el, elfogadnánk és tovább mennénk azzal, hogy ez az élet rendje. Így csak arcunkba dobják a nagy kérdést, mi meg rágódhatunk rajta, vajon miért is tesz valaki ilyesmit.
