Titok a szülőszobában, Második fejezet -

Titok a szülőszobában, Második fejezet

Rejtélyes ikrek története

Írta: Dusi Bíró

Az első rész itt található: Titok a szülőszobában, Első rész

Az a család, ahol az egy fiú volt, mit sem sejtve, sajátjukként nevelte őt. Az égvilágon mindent megadtak neki. Mivel az asszony már nem vállalt több gyermeket, így egyke maradt. Soha nem tudta megtapasztalni, milyen érzés az, ha van testvére.

A sors viszont úgy akarta, hogy megismerjék egymást, és barátok legyenek. Egy óvodába jártak, és itt kezdődött el minden. Nagyon jól kijöttek egymással, és még az anyukák, is örültek, hogy milyen jól megérti egymást a két gyerek. Mivel kétpetéjű ikrek voltak, nem nagyon, sőt alig hasonlítottak egymásra. Így senki sem gyanított semmit.
Aztán később az iskolában is együtt jártak, és még ráadásul egy padban is ültek. Mind a ketten kimagaslóan jó tanulók voltak. Barátságuk még jobban elmélyült, és meg is maradt az évek folyamán.
Az egyke fiút Petinek hívták. Anyja tanárnő volt, az apja pedig egy közeli gyárban mérnökként dolgozott. Nagyon szerették őt. Mindent a kedvére engedtek neki. Így aztán egyik nap elhívta sortársát, Zolit. Hazamentek, hogy együtt tanuljanak, és utána játszanak.
A szülei szívesen látták őt, mert csendes szerény fiú volt. Így Peti nem vágyott arra, hogy rossz társaságba keveredjen. Jól érezték együtt magukat. Minden nap iskola után náluk ebédelt Zoli, utána tanultak. Nagyon jó eredményeket értek így el.
Zoli szülei sem bánták, hogy a fiuk ilyen jó barátot talált magának. Petit viszont soha nem hívták meg magukhoz, mivel szégyellték a szegénységüket. Pedig nem kellett volna, mert a szülők talpig becsületes emberek voltak. Szorgalmasan dolgoztak, hogy az öt gyereknek meg tudjanak adni mindent, ami az erejükből futotta.

Peti, és Zoli, elválaszthatatlanok voltak egymástól. Talán a bennük folyó közös vér hozta ezt így össze, nem tudni. Mindig együtt voltak, mintha valóban testvérek lettek volna. Így Peti nem is érezte egykének magát. „Tesómnak” szólították egymást.
Peti szülei már úgy bántak Zolival, mintha szintén az ő fiúk lenne. Ha ruhát vettek Petinek akkor Zoli is kapott egyet. Amikor nyaralni mentek akkor Zolit is vitték magukkal. Mindenhol azt hitték róluk, hogy két fiuk van, mert egyformán öltöztették őket.

Amikor kijárták az iskolát a két fiú kitűnő eredménnyel végezte el, és tovább szerettek volna menni, középiskolába. Zoli szülei nem tudták vállalni a fiuk taníttatását. Peti kérte az övéit, segítsenek rajta. Ők pedig vállalták. Így megint csak együtt maradhattak. Zoli szülei pedig nem győztek eleget hálálkodni ezért. Zoli pedig ezt úgy köszönte meg, hogy ugyanolyan jól tanult, mint Peti.
Sikeresen leérettségiztek, és jelentkeztek a Műszaki egyetemre, ahová felvették őket, a kimagasló tanulmányi átlaguk miatt. Ott is együtt maradtak, a kollégiumban pedig szobában laktak.
Peti szülei támogatták Zolit, azért, mert látták, hogy a fiuknak ez nagyon fontos. Persze ők is megszerették Zolit, és úgy várták mindig haza őket mintha mindkét a kettő fiú a sajátjuk lenne.