Kinn az utcán, Második rész
Az első rész itt olvasható: https://www.antinetpresszans.hu/kinn-az-utcan-elso-resz/
Az utcán két táborra oszlottunk. A fiúk és a lányok táborára. A fiúk fociztak, fejeltek, gyakran sakkoztak és kártyáztak. A lányok pedig rajzoltak, hímezni tanították a kisebbeket, vagy varrni, zoknit stoppolni, de kötni is.
Hasznos időtöltések voltak ezek, és amikor már nagyobbacskák lettünk, akkor már megpróbálkoztunk a főzéssel is. Néha, amikor a fiúk elmentek pecázni a halat, mi lányok pucoltuk meg. Bográcsban finom halászlét készítettünk belőle.
Volt nekünk, egy (kis) rétünk, mert így neveztük. Ott lett kialakítva egy olyan téglával kirakott rész ahol lehetett tüzet rakni. Szép nyári estéken bográcsoztunk vagy szúnyogűző, szalonnasütést tartottunk. Ebben már a felnőttek is részt vettek és ez belefolyt az éjszakába is. Olyankor mi gyerekek kórusban énekeltünk.
Akkor még nem volt Tv, csak mozi és színház, de mivel a pénz másra kellett, így gyakran előfordultak az ilyen, jó hangulatban megtartott piknikek.
Esze ágában sem volt egy gyereknek sem, hogy bántsa másikat. Nem verekedtek, mert a nagyobbak, mindig tudták, hogy kell megmagyarázni a kicsiknek, hogy mit szabad és mit nem.
Megtanították azt is, hogy miként lehet szeretni valakit, és nem csupán azért mert valamit kapott tőle, hanem mert szépen beszélt hozzá, és megsimogatta amikor megérdemelte. Ahol, az apa részeges volt, és bántotta a családját, egymást vigasztalták, és segítették. Ez egy olyan kis közösség volt, ami ma már el sem képzelhető.
Akkor, ha egy nagylány elkezdett a bálba járni, akkor az utcabeli nagyobb fiúk is elkísérték, és vigyáztak rájuk. Nem fordulhatott elő olyan, hogy egy téglaházi lánynak, egy csiszlikói fiú udvaroljon. Csak akkor, ha ezt a hölgy kérte.
A városunk különféle részekre volt osztva, ( Tabán, Büge, Fodortelep, stb ) és bizony tartották is a tisztes távolságot a városbeli fiúk a peremkerületiektől. Akik ott élnek még az én korosztályom közül azok még emlékezhetnek ezekre.
Én úgy hiszem, az utca gyerekei még mindig illedelmesebbek voltak, mint az elkényeztetett ficsúrkák, és azok a hölgyek, akiket az anyjuk még a széltől is óvott. A legtöbb lányanya azok közül került ki, mert nem volt szabad az olyan dolgokról beszélni. Amikor arra került a sor, hogy szerelmes lett, nem tudott semmit róla, és megestet a baj. Az utcagyerekek ezt a témát is megbeszélték, és vigyáztak egymásra.
Így nőttünk fel mi, és vált belőlünk ember, megbecsülve azt, amink van, és emlékezve arra, hogy honnan származunk.
Írta: Dusi Bíró
Fiatalok a városban
