Útszéli humor
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Hogy mit illik, vagy sem ez egyénenként, és térségenként változik. Függ a neveltetésünktől, a közegben ahol élünk, vagy éppen az országunk alkotmányától. Szingapúrban például pénzbüntetés jár egy rágó kiköpéséért, az államokban pedig nem szabad utcán, üvegből alkoholt inni. Pár évvel ezelőtt még kinevettek volna, ha azt mondom, hogy nem lehet bárhol rágyújtani, és lám most mi a helyzet.
Azonban bármilyen közegből is származunk, homály fedi az útszéli vécézés jogosságát. Persze itt most nem a magam nevében beszélek, hisz én még soha nem öntöztem meg bokrokat, vagy fákat autózás alatt, de tényleg… és persze biztos vagyok benne, hogy az olvasó sem tett ilyet.
Viszont látni nap, mint nap az utak mentén, árkokon át botorkáló idegeneket, amint avval foglalatoskodnak, hogy könnyítve magukon, megjelöljék az adott területet, ahol leparkolt a járművük.
Hogy szabad-e, vagy illik? Ki tudja, első körben nem találtam ide vonatkozó jogszabályt a neten, de hát azért van hely a kommenteknek, hogy közölje velünk a választ, ha esetleg tudja valaki.
Éppen a bizonytalanság miatt vagyunk annyira bátortalanok, ha már égetően másra sem bírunk gondolni egy hosszú út során.
Mentségünkre hoznám fel, hogy végig lehet autózni kis hazánk autóútjait, úgy hogy egyetlen egy köz-vécével sem találkozunk. Ezért, ha nem akarunk bekeveredni egy benzinkútra, megállunk hát egy alkalmas fás, vagy bokros részen, a többit pedig az olvasó fantáziájára bíznám.
Tesszük ezt szégyenkezve és bujkálva, nehogy kilencvennel száguldva megbámuljon minket egy pillanatra néhány ismeretlen ember, akit soha életünkben nem fogunk többé látni. Persze vannak a kivételek, akik született joguknak tekintik a természet ezen állatias megjelölését, nem törődve avval, hogy legális vagy éppen etikus ilyesmit csinálni.
A négyesen Budapest felé igazoltattak a rend őrei pár nappal ezelőtt. Ügyelve a biztonságra, egy útszéli pihenőbe terelték a kiválasztott autósokat, ahol a rutinos papírmunka után engedtek tovább, vagy éppen büntettek, ha szükség volt rá. Természetesen, hogy ne maradjak ki a jóból, én is sorra kerültem, de hát nem morgolódik az ember ilyenkor, hisz a biztos urak csak a munkájukat végezték.
Velem együtt leparkolt egy kis busz is, de ők ezt nem a rendőri intézkedés miatt tették, hanem megtetszett a sofőrjének a pihenőhely, amely mellesleg hemzsegett a zsaruktól. Ez viszont nem zavartatta őket abban, hogy tucatnyian farkukat csóváló kiskutyaként (ezt azért nem kellett volna ide írnom) megrohanták a bokrokat-fákat sárga pisi-esővel öntözvén meg őket.
Itt vált az igazoltatásom szürreálissá, attól, hogy miközben a rend éber őrei a műszakim érvényességét vizslatták, pár méterre tőlük hippi-kempingezők módjára uralta a természetet, néhány tele hólyagú vendégmunkás.
Nem vagyok tisztában a közlekedésiek hatáskörével, de nem is vártam el volna tőlük, hogy félredobva a forgalmimat bilincsbe verjék a kis pisiseket. Csupán az ellentét volt érdekes számomra, amint az utasok magabiztossága találkozott a rendőrök közömbösségével.
Talán tényleg van egy jogszabály, amely nem kiáltja ki a bokor illemhelyként való használatát közszeméremsértésnek, vagy mivel a települések rendelkeznek ezen privilégium felett, az utak széle afféle senki földje.
Amit viszont én láttam az a róka fogta csuka esete volt. Az utasoknak talán tisztelnie kéne a rend őreit, és továbbhajtva egy másik vizelő helyet kereshettek volna. A biztos urak, bár gondolom, sok papírmunkával jár, azért legalább egy kis morgással rájuk piríthattak volna.
Viszont mivel (természetesen) a kocsim papírjai rendben voltak, én elhajtottam és gyorsan igyekeztem elfelejteni az élményt, melyre többet remélem nem kerül sor.
