Ma felemelte a hangját a város. Úgy, ahogy
Valami közjáték zajlik az állomással szemben, a Bukarest téren, már amikor először érkezem. Itt is fel van törve az aszfalt, és vagy négy munkás markológépezik, lapátol e helyszínen is, ahogy ezekben az években Nagyváradon egészen példátlan módon ezer más helyen egyszerre dolgoznak mindenféle munkálatokon.
Itt azonban most az elkerített munkaterület mellett, a kordonon kívülről nézi őket egy szakadt férfi, aki láthatóan zavart tudatú és emellett még valami másnak a hatása alatt is áll, és a munkálatokat figyelve körülbelül két percenként odaordít nekik valamit. Mindig ugyanazt a két szót, de kezdetben nem érthető, hogy mit kiabál egészen idegtépő stílusban. Sok idő múlva visszafelé ugyanitt jövök el, a tag még mindig ugyanott áll, és továbbra is, körülbelül ugyanolyan időközönként ugyanazt kiabálja a munkásoknak. Akik nem törődnek vele, dolgoznak tovább. A környező üzletekből is kijönnek már egyes alkalmazottak, megnézni, hogy mi ez – de ők sem értik, mit ordít az illető. Viszont amikor közelebb megyek, én megértem: azt kiabálja a munkásoknak újra meg újra, hogy „Schnell arbeit!”, vagyis tört németséggel azt, hogy gyorsan dolgozzanak. Soha egyetlen más szót sem mond közben, hanem vagy némán nézni a munkálatokat, vagy szinte szabályos időközökben ezt kiáltja a munkásoknak.
Azt hiszem, egy egész város egyik vágyát önti most szavakba, és feláldozza magát azokért akik ilyet nem játszanánk el. Meg hát az is van, hogy kiabálhatsz te itt nekik, hiszen nem is a munkások felelőssége, hogy mikor lesz már vége a millió párhuzamos munkálatnak, meg nemsokára még újabb építőtelepek nyílnak a városban, és körülbelül öt-hat év múlva lesznek kész a nagyobb beruházások. Mindenesetre érdekes lehet úgy markológépezni, meg lapátolni, hogy állandóan néz valaki, aki ráadásul néhány percenként rátok üvölt – mégpedig németül -, hogy „Gyorsan dolgozni!”
Uh, hányan és hányan szeretnék ugyanezt üvölteni e felásott városban. És én még a türelmesebbek közé tartozom, engem különösebben nem zavar a sok munkatelep, hiszen értem, hogy azért ennél komplexebb az egész témakör (meg aztán hamar munka ritkán jó, bár az is igaz, hogy amit lassan végeznek, itt annak kapcsán is számos minőségi kifogás emelhető időnként), de megértem azokat is, akiknél már elszakadt a cérna. Csak nem állnak ki ordítani, hogy „Schnell arbeit!” Hanem befelé teszik ugyanezt. Szóval vegyük úgy, hogy itt nem valami mentális gondok megnyilvánulását látjuk épp, hanem egyszemélyes tüntetést.
Úgyhogy bármennyire is értem a városszerte egyszerre zajló rengeteg munkálat hátterét, meg bármennyire is csak kicsit zavar a sok munkaterület, alapvetően igaza van ennek a tagnak – úgy is van: a francba, akkor már legalább schnell arbeit!
Írta: Szeghalmi Örs
Utazzon el velünk, messzi tájakra, a belépőkártyánk a humor lesz, a poggyászunk a kalandok, és az uticél a szórakozás. Az egész világot luxushajókkal bejárt író, a poénok szárnyán repíti körbe olvasóját a budai füstös sö…
Városrendezés humor