Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Humoros vásárlár
Mivel ilyen enyhe telünk van, megfogadtam, hogy környezettudatos leszek. Nehogy már miattam melegedjünk fel globálisan, vagy ilyesmi. Kis konténereket is raktak az udvarba, bár még mindig nem tudom megjegyezni, hogy a kék, vagy a sárga fedő alá kell-e dobni a papírt, esetleg a műanyagot.
A zacskóproblémákat már megoldották az áruházláncok, mivel nem kapok, csak ha fizetek érte. Az elhasznált elemeket pedig apránként elkezdtem gyűjteni, hogy alkalomadtán kidobjam őket egy nekik szánt hulladéktárolóba. Ez mondjuk jó hosszú folyamat volt, mert soha nem jött össze a feladat kivitelezése. Ha egy olyan üzletbe mentem, ahol volt gyűjtőláda, akkor mindig otthonfelejtettem őket. Azért meg nem akartam elindulni egy zacskónyi lemerült áramforrással, hogy megszabaduljak tőlük.
Hónapok teltek így el, talán egy-két év is. Egy nagytakarítás alkalmával pedig elmozdítottam a konyaszekrény alatti, kuka mögötti zacskót, amit kikiáltottam elem-temetőnek. Ők fortyogtak a savtól, én pedig a dühömben. Előbbit az idő folyamán lassan kiszivárogtatott nedvük okozta, mely apránként eszegetni kezdte a bútor farost lemezből készült alját.
Nincs kegyelem! Mondtam magamnak, és felkapva őket elindultam a közeli üzletbe, ahol meg kívántam szabadulni tőlük. Sebesen berobogtam a főbejáraton, lendületemnek pedig csak a fotocella állta útját, mivel nem nyílt ki.
A hulladékgyűjtő, a kasszák előtt, az üzletsor végén volt található. Körbementem hát, el az akciós csokik, borok, fehérneműk, és autós kellékek között. Mondanom sem kell, hogy a hétvége előtti csúcsforgalommal kellett megküzdenem, és sietségemben úgy ugráltam a bevásárlókocsikat tologató nénikék között, mint egy csillagközi romboló a meteoresőben.
A kasszánál is gumiemberként hajlongva bújtam át a kosarak mellett, de amint odaértem az elemgyűjtő ládához, felkapta két alkalmazott, és elvitték magukkal, kiüríteni.
Bár nem jógázom, mégis igyekeztem szapora légzésekkel megnyugtatni magamat, és kilépve a friss levegőre megláttam egy csábító utcai szemetest. Ránéztem a savtól csöpögő zacskóra, majd a kukára.
Gondolom az olvasó most azt a poént várja, hogy kidobtam a vegyes hulladéktárolóba az elemeket. Viszont ez egy jó példát mutató, színvonalas lap, ahol ilyesmiket nem illik írni. Így természetesen megvártam, míg visszahozták az üres elemgyűjtő ládát.
