M1, régi filmek és a Varjúdombi traumafeldolgozás
Jelenleg az M1 a legjobb magyar adó (bár az is igaz, hogy tévézni már alig szoktam). Kíváncsiságból sokszor kapcsolok oda, mióta leállították a hazudozását, és pár nap alatt láttam a Keménykalap és krumpliorr lényeges részeit, egy 1930 körüli fekete-fehér magyar tucatfilmet, egy jó nővel, aki persze a komancsok hatalomra jutása után Amerikába szökött, meg Kabossal, a Frakk, a macskák réme több részét, és valami régi kabaréjeleneteket.
Remélem, lesz, és elkapom a Tündér Lalát is, bár az annak idején egyszerre volt magával ragadó, de közben valahogy zavarba ejtő is nekem.
Akár ilyen is maradhatna az M1 ezzel a tartalommal. Lehetne benne közszolgálati híradó is, felőlem, a többi meg ilyen régi filmek, sorozatok. Mézga család. Meg volt a Sándor Mátyás is.
Ma már egyiket sem lenne türelmem végignézni, de belenézni jó. Az összes Kölyökidőt is megismételhetnék, bár szerintem ez kizárt. Meg ilyenek. Mirr-Murr kandúr kalandjai. Az nagyon kellene még. Mekk mester is jöhetne már, szerintem nem félnék tőle annyira, mint régen. Már értem, hogy nem az ördög volt kecskének álcázva, hanem csak egy kecske. Nyugi.
Pom Pom, b*szd ki, na még az is.
De a Varjúdombi mesékre még most, évtizedekkel később sem állok készen. Pedig értem, hogy innovatív, vagy mi akart lenni, de azt légyszi, ne. Vagy csak olyankor, amikor nem vagyok otthon.
Az Antinetpresszáns, egy humorlap
Gondolatokat oszt meg, és elgondolkodtat. A szenzációk és botrányok hajszolását, vagy hatásvadász, befolyásoló cikkek közlését, meghagyjuk másoknak.
Nem a hírekről tájékoztat, vagy a politikáról formál véleményt, de még be sem számol róla.
Egyszerűen szórakoztat, nevettet és olyan dolgokkal foglalkozva, melyek a mindennapjainkat töltik ki.
Elvünk az, hogy pozitív, életvidám gondolatokkal töltsük fel az olvasót, még akkor is, ha témáinkat, az életben felbukkanó abszurd dolgok biztosítják.
Urszinyi Fehér Csaba
Főszerkesztő
