A csokiba öntött hírnév
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Tudom, hogy most meg lehet a véleményed. Érdektelenül sétálsz el előttem, tudomást sem véve rólam, csak azért mert olyan környéken vagyok, ami már nem trendi számodra.
Pedig még nem olyan rég a főbejáratnál köszönthettem mindenkit, és nem volt olyan kisgyerek, vagy édesszájú felnőtt, kinek tekintete ne akadta volna meg ezüstös öltözékemen. A szaloncukrokkal együtt, mi voltunk az áruház fénypontja, és már késő októbertől én, a csoki mikulás, a szeretet ünnepét idéztem fel az emberekben. Naiv létemre pedig azt hittem, hogy ez a megbecsülés és hírnév örökké fog tartani. Még mielőtt ítélkeznél felettem és jönnél a klisészerű, „Tudhattad volna…” szöveggel, azért ne felejtsük el, hogy én csak egy formába kiöntött kakaós szobor vagyok.
Nem is sejtettem, hogy ez a körberajongott állapot megváltozik. Hisz oda nem illően, már hónapokkal előtte kiraktak minket. Ha illettem a halloweeni tökök mellé, akkor most miért nem lettem kívánatos a prémium termékek osztályán. Ki lettem túrva és helyemet hamarosan átveszik a beképzelt Valentin napi szívecskék. Amellett, hogy ízléstelen, nem is a mi ünnepünk. Néhány élelmes kereskedő terjesztette el imádatukat, ellentétben velem, akit évszázadok óta ismernek.
Ősi tradíciót képviselek, a közelembe sem jöhet a Kínában fröccsentet pirosba csomagolt csoki-bonbon. Engem kérem a svájci Alpokban legelésző fajtiszta kék tehenek tejéből készítettek. A hozzá adott kakaóbabot pedig olyan kolumbiai földművesek szüretelték, kiknek szülei Escobar marihuána ültetvényein dolgoztak.
És tessék, most kitúrt a helyemről a konyakmeggy, aki nem átallja franciának kiadni magát, közben mindenki jól tudja, hogy szlovák. Mikor okoz az emberekben Valentin napi érzést a látványuk, hetekkel az esemény előtt? Ellentétben velem, amikor rám pillantva már hónapokkal korábban érezték magukban, a frissen kisült bejgli illatát. Viszont ha az ő napjuk közeleg, levesznek egyet találomra a polcról, mindegy, csak piros legyen. Viszont értünk marakodnak karácsony napján az emberek. Egy rokonomért össze is verekedtek Budaörsön, mivel egyedül maradt a polcon. A szerencsés Miklós, ő egy fa alatt végezhette.
Ellentétben velem, akit már ötször értékeltek már le. Már nem kellek senkinek. A díszeket és műfenyőket még elrakhatják a jövő szezonra, az akciós szaloncukrokat még január közepén is két pofára zabálták az emberek.
Rólam meg elfeledkeztek, csak azért, mert már nem vagyok híres és menő. Most mindenki a bonbonokat imádja.
Ne aggódj Mon Chéry, a te időd is lejár hamarosan. Azt hiszed, hogy örökké tart majd, hogy kívánatos és érdekes maradsz az emberek számára? Tévedsz, mert te is ugyanolyan naiv vagy, mint én. Már közeleg a húsvéti nyuszi, és mielőtt magadhoz térnél, már te is itt fogsz árválkodni velem, a majdnem lejárt szavatosságú ukrán konyakok és leves porok között.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Az Antinetpresszáns, egy humorlap
Gondolatokat oszt meg, és elgondolkodtat. A szenzációk és botrányok hajszolását, vagy hatásvadász, befolyásoló cikkek közlését, meghagyjuk másoknak.
Nem a hírekről tájékoztat, vagy a politikáról formál véleményt, de még be sem számol róla.
Egyszerűen szórakoztat, nevettet és olyan dolgokkal foglalkozva, melyek a mindennapjainkat töltik ki.
Elvünk az, hogy pozitív, életvidám gondolatokkal töltsük fel az olvasót, még akkor is, ha témáinkat, az életben felbukkanó abszurd dolgok biztosítják.
Urszinyi Fehér Csaba
Főszerkesztő
Utazzon el velünk, messzi tájakra, a belépőkártyánk a humor lesz, a poggyászunk a kalandok, és az uticél a szórakozás. Az egész világot luxushajókkal bejárt író, a poénok szárnyán repíti körbe olvasóját a budai füstös sö…
humoros monológ