A csokiba öntött hírnév
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Tudom, hogy most meg lehet a véleményed. Érdektelenül sétálsz el előttem, tudomást sem véve rólam, csak azért mert olyan környéken vagyok, ami már nem trendi számodra.
Pedig még nem olyan rég a főbejáratnál köszönthettem mindenkit, és nem volt olyan kisgyerek, vagy édesszájú felnőtt, kinek tekintete ne akadta volna meg ezüstös öltözékemen. A szaloncukrokkal együtt, mi voltunk az áruház fénypontja, és már késő októbertől én, a csoki mikulás, a szeretet ünnepét idéztem fel az emberekben. Naiv létemre pedig azt hittem, hogy ez a megbecsülés és hírnév örökké fog tartani. Még mielőtt ítélkeznél felettem és jönnél a klisészerű, „Tudhattad volna…” szöveggel, azért ne felejtsük el, hogy én csak egy formába kiöntött kakaós szobor vagyok.
Nem is sejtettem, hogy ez a körberajongott állapot megváltozik. Hisz oda nem illően, már hónapokkal előtte kiraktak minket. Ha illettem a halloweeni tökök mellé, akkor most miért nem lettem kívánatos a prémium termékek osztályán. Ki lettem túrva és helyemet hamarosan átveszik a beképzelt Valentin napi szívecskék. Amellett, hogy ízléstelen, nem is a mi ünnepünk. Néhány élelmes kereskedő terjesztette el imádatukat, ellentétben velem, akit évszázadok óta ismernek.
Ősi tradíciót képviselek, a közelembe sem jöhet a Kínában fröccsentet pirosba csomagolt csoki-bonbon. Engem kérem a svájci Alpokban legelésző fajtiszta kék tehenek tejéből készítettek. A hozzá adott kakaóbabot pedig olyan kolumbiai földművesek szüretelték, kiknek szülei Escobar marihuána ültetvényein dolgoztak.
És tessék, most kitúrt a helyemről a konyakmeggy, aki nem átallja franciának kiadni magát, közben mindenki jól tudja, hogy szlovák. Mikor okoz az emberekben Valentin napi érzést a látványuk, hetekkel az esemény előtt? Ellentétben velem, amikor rám pillantva már hónapokkal korábban érezték magukban, a frissen kisült bejgli illatát. Viszont ha az ő napjuk közeleg, levesznek egyet találomra a polcról, mindegy, csak piros legyen. Viszont értünk marakodnak karácsony napján az emberek. Egy rokonomért össze is verekedtek Budaörsön, mivel egyedül maradt a polcon. A szerencsés Miklós, ő egy fa alatt végezhette.
Ellentétben velem, akit már ötször értékeltek már le. Már nem kellek senkinek. A díszeket és műfenyőket még elrakhatják a jövő szezonra, az akciós szaloncukrokat még január közepén is két pofára zabálták az emberek.
Rólam meg elfeledkeztek, csak azért, mert már nem vagyok híres és menő. Most mindenki a bonbonokat imádja.
Ne aggódj Mon Chéry, a te időd is lejár hamarosan. Azt hiszed, hogy örökké tart majd, hogy kívánatos és érdekes maradsz az emberek számára? Tévedsz, mert te is ugyanolyan naiv vagy, mint én. Már közeleg a húsvéti nyuszi, és mielőtt magadhoz térnél, már te is itt fogsz árválkodni velem, a majdnem lejárt szavatosságú ukrán konyakok és leves porok között.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Utazzon el velünk, messzi tájakra, a belépőkártyánk a humor lesz, a poggyászunk a kalandok, és az uticél a szórakozás. Az egész világot luxushajókkal bejárt író, a poénok szárnyán repíti körbe olvasóját a budai füstös sö…
humoros monológ