A nagy harcsa, Második rész
Írta: Dusi Bíró
Megható horgász történet
Apám igyekezett feltekerni a zsinórt, amennyit lehetett. Ezzel is fárasztotta a halat, de az rendületlenül vonszolt bennünket. Addigra már vagy négy kilométert tettünk meg, és csak vonszolt minket tovább. Apám meg egyre közelebb húzta őt a ladikhoz.
Ez tartott órákon keresztül, amikor a hal irányt vett a part közeli nádas felé. Apám még idejében észrevette a szándékát és mondta nekem evezzek gyorsabban. Nem mehetett a hal oda, mert akkor elakadt volna és leszakad a zsinórról.
Ahogy tudtam, tiszta erőmből eveztem a Tisza közepe felé, és szerencsénkre el tudtuk kerülni a nádas területet. Akkor már nagyon közel volt a zsákmány. Édesapám felkiáltott, amikor teljes hosszában meglátta a halat, „jaj de szép” és fogta a szákot majd a kezembe adta. Mindegy volt, hogy a fejénél, vagy a farkánál merítek alá, csak tegyem meg, mert ő majd a többit elintézi.
Hát nekem sikerült a farka alá merítenem, de apám már rántotta is be a ladikba. Még a horog a szájában volt, amikor én ráültem, és gyerekes örömömben, meglovagoltam. Diadaltáncot jártam, mint az indiánok, amikor legyőzték az ellenséget. Édesapám pedig örömében, odahajolt a halhoz. Szembenézett vele, azt mondta neki, „Ne haragudj rám, de olyan szemtelen voltál, sokszor becsaptál, de most én jártam túl az eszeden.”
Folytatás a jövő héten
http://www.karikaturarendeles.hu/
