A nagy harcsa -

A nagy harcsa

Horgász kaland

Írta: Dusi Bíró

Egy borongós hajnalon, édesapám csendesen szólított a szobámban, „Gyere kislyányom (tájszólással hívott így), ébredj, vár bennünket a nagy hal.„ Nem kellett neki kétszer mondani, már ugrottam is ki az ágyból, bár álmos volta. A szememet dörzsölve mentem utána a Tiszán lévő ladikunk felé.
Amikor beültünk a csónakba, megkért, hogy innentől kezdve legyünk csendben, mert ez a nagy hal, már nagyon régóta ki akarja magát fogatni. Előkészítettem a szákot hogy majd én fogom kiemelni, ha megvan a zsákmány.
Apám sejtette, hogy hol tanyázik a fenevad, de milyen fajta azt nem tudta megállapítani. Még nem mutatta meg magát, csak egy párszor leette a csalit a horogról.

Olyankor, mintha csak gúnyolódni akart volna, mindig közel úszott a ladikhoz, hogy egy ugrással jelezze, ma sem tudták őt kifogni. Édesapám úgy érezte ez a hal direkt packázik vele, és ezt kihívásnak tekintette. Ez a szélmalomharc közte és a hal között, már jó pár hónapja folyt, amikor is úgy gondolta, engem is elvisz magával,
Amikor oda eveztünk ahol a hal tanyázott, lehorgonyzott, hogy a sodrás ne vigye el a ladikot. Gyorsan felpakolta a csalit a horogra, a legerősebb zsinórú botra, majd bedobta, de előtte azt mondta nekem, hogy üljek a ladik széléhez.

Néznem kellett a felszerelést, és amikor az úszót teljesen lemerítette a hal akkor szóljak neki. Akkor ő majd tudja, mit kell csinálni. Ezután apám lefeküdt a csónak aljába, és türelmesen várt. Én pedig le sem vettem a szemem az úszóról. Annyit már tudtam akkor van kapás, ha az lemerül.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy hosszú hal körbejárta a ladikot. Még fel is dobta magát. Apám ujja a száján volt, hogy meg ne szólaljak. Pár másodperc múlva elkezdett mozogni az úszó, de nem merült el. Valószínű a hal akkor falatozott a horogról, ami egyszer csak nagyon gyorsan mozogni kezdett. Akkor megmarkoltam a botot, és szóltam apámnak, hogy viszi a hal az úszót.

Ő azonnal felállt és kivette a botot a kezemből, majd engedte neki a zsinórt.
A hal csak vitte- vitte, és egyszer csak nem ment tovább. Meghajolt, majdnem eltörött.

Ő azt mondta nekem, hogy „Gyorsan húzd fel a horgonyt kislyányom” és akkor elkezdett a hal húzni bennünket, a csónakkal együtt.