Macska humor
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Korábbi cikkeimben már írtam arról, hogy befogadtam az udvaromra néhány macskát. Mivel az együttélés kompromisszumokkal jár, az elején nekem is meggyűlt a bajom velük, de hát az apró bosszúságokat kompenzálta az, hogy olyan aranyosan tudtak hízelegni.
Egyik ilyen kihívás az volt, hogy a cicusok melyik részét használják mellékhelyiségként az udvarnak. Ebben a témában különbözött a véleményünk. Én elképzeltem egy sarkot, amit kinevezhettünk volna macskaillemhelynek, de ők egy egészen más helyszínre gondoltak.
Pontosabban többre is. A frissen ásott fűszerkertem (mondjuk a bazsalikom szép nagyra megnőtt azóta), a teraszlépcső alsó foka melletti rész (pont oda érkezett a jobb lábam lefele közlekedéskor), vagy a konyhaablak alá (így főzéskör a fokhagyma illata harmonikusan keveredett a macska-kaki bukéval).
Kitaláltam, hogy az általam szimpatikusnak vélt sarkot, a cicák számára is vonzóvá teszem. Ezért kerítettem egy használaton kívüli tepsit, és vettem egy zsák macskaalmot, a legjobból. Itt most megjegyezném, hogy előtte még soha nem volt macskám, és egy kicsit tapasztalatlan voltam a témában.
Úgy tűnt, az ötletem kezdett beválni, a kis szőrmókok valóban érdekesnek találták az új mellékhelyiséget. A gondok csak akkor kezdődtek, amikor elkezdett esni az eső. Ezt most azok számára írom le, akik hozzám hasonlóan még szintén tapasztalatlanok a háziállatok terén.
Férfiasan bevallom, hogy nem igazán értettem akkor, hogyan is funkcionál egy ilyen alom. A kis állatka nedves végtermékeit összegyűjti oly módon, hogy magába szívja, és galacsinok formájában összetapad. Akkor is, ha rázúdul pár liter eső.
Ilyen esetekben, követve a rendeltetésének szánt utat továbbra is bekebelez mindent, ami nyirkos, de olyankor nem kis galacsinok formájában áll össze, hanem egy nagy ragadós tömbbe. Nos, ezt mint ahogy én sem, a macskák sem tudták, legalábbis az elején.
A hajnali eső után, jól bereggelizve rohantak is az almukra, megszabadulni a gyomrukat nyomó feleslegtől. Ekkor ragadtak bele egyenként, mint a padláson futkorászó egerek a tapadós csapdába. Utána egy kis ideig nyálkás, csirizszerű macskaalom cipőcskékben futkároztak, melyet kényszeresen próbáltak lenyalogatni magukról. Így ha a macskák káromkodni tudnának, és nekem is cica lett volna az anyukám, akkor valószínűleg megemlítették volna, hogy ledér nőstény módjára összeáll mindenféle kandúrral.
Mondanom sem kell, azután egy jó ideig a lépcsőm alá kaptam a legragadósabb és a konyhaablakom alá a legszagosabb végtermékeket.
