Humor a gőzben
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Tegnap egy fürdőben jártam. Áztattam magamat a kellemesen meleg vízben. Ekkor sétált el előttem az egyik ismert humorista a családtagjával. Beugrott, hogy a fellépéseik során állandóan azzal viccelődnek, hogy leszólítják őket a rajongók, így én megfogadtam, hogy közömbösséget fogok tanúsítani. Nehogy velem viccelődjön majd a következő előadásán.
Természetesen hova máshova ültek volna le, mint mellém, a medence lépcsőjére. Én pedig faarccal hallgattam a beszélgetésüket (bár nem szép dolog, de nagyon kíváncsi voltam). Ugyanaz a hang, és gesztikulálás köszönt vissza, mint a tévé képernyőjéről, én pedig annyira beleéltem magam a társagásukba, hogy már vártam a megszokott poént. Ez viszont soha nem csattant el, mivel átlagos dolgokról, és családi ügyekről társalogtak.
Én pedig okultam abból a következtetésből, hogy ha egy humorista nem is vicces a hétköznapjain, mi még viselkedhetünk nevetségesen a környezetükben.
