Szellemes riport
Írta: Tóth Ági
Nem tudom, mi van Bözsi nénivel a földszint háromból. Állandóan ragasztószalagot kér tőlem. Jó, tudom, nem futja rá, hiszen olyan kevés a nyugdíja, hogy lócitromra sem elég, de nem bírok rájönni, minek neki annyi ragasztószalag.
Talán a száját szokta beragasztani, hogy azt az egy szem sajtdarabocskát meg ne egye, amit az alagsori egérfogóból lopott ki és már egy hete pohár alatt tart a konyha ablak párkányán. Azért csak becsengetek hozzá.
– Csak ne csengessen aranyoskám – selypegi Bözsi néni. Inkább rúgja jó erősen az ajtómat, mert kikapcsoltattam az áramot Nem tudom kifizetni azt az óriási számlát. Ezért aztán lemondtam a tévéről és a rádióról is. A tévéműsort úgy sem láttam jól ezzel a régi rossz okuláréval, új szemüvegre meg nem telt, a rádiót meg alig hallom, mióta megromlott a hallásom. A jövő héten pedig lemondok a telefonról is. Így legalább ki tudom fizetni a lakás adóját.
– Hol van a macskája? Máskor mindig elém jön.
– Jaj, szegénykém ott búsul az asztal alatt.
Benézek az asztal alá, hát ott ül az öreg cirmos és nem fogják elhinni, az én ragasztószalagommal van leragasztva a szája.
– Ne csodálkozzék aranyom, három napig az én szám volt beragasztva, most három napig az övé lesz. Ez így demokratikus. Ezzel még spórolok annyit, hogy miután kifizetem a közköltséget, marad pénzem három szem aszpirinre, mert nagyon gyötör a reuma. A maradék pénzből aztán minden nap tudok venni három kenyérmorzsát és öt csepp tejet. És ha szerencsém van, akkor a felettem lakó egy héten háromszor is rám rázza ebéd után az abroszát. Így néha még egy egész marék morzsa és némi szafaládévég is kerül az asztalomra. A tegnap pedig még egy szem cseresznye is rám hullt. Mit mondjak? Lukulluszi ebédem volt!
– Haj, haj – mondom – remélem, majd csak megsegíti Bözsi nénit a Jóisten.
– Én is remélem – mondja az öregasszony. – Tudja, minden nap imádkozom, hogy a felettem lakót nehogy munkanélküli segélyre küldjék a cipőgyárból, mert akkor talán már soha többé nem rázza rám az abroszt. És azon túl már annyit sem fog érni az életem, mint egy lócitrom.
