Kutya humor
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Nemrég egy mellékutcában vezettem. Egy olyan környéken, ahol elhúzzák a függönyt, ha elgurul a ház előtt egy autó. Balra tőlem megjelent egy kiskutya, a kertek felől. Keverékek, keverékének keveréke, melyeknek fajtáját még a legtájékozottabb kutyatenyésztő sem tudná meghatározni.
Egy kis ideig velem battyogott előttem párhuzamosan, majd amikor mellé értem, gondolt egyet, és átvágott előttem az úton. Bár alig mentem többel, mint harminc, felborult az italtartóban lévő teám, az eb pedig ráérősen sétálgatott előttem. Megnyomtam a dudát, ő meg felháborodva rám nézett, hogy miért sürgetem.
Nagy nehezen mégis elérte a túloldalt, ahol egyenes derékkal leguggolt és pottyantott egy kicsit. Én pedig nem tudtam eldönteni, hogy a dudálásom okozta ijedelem késztette erre, vagy pedig a vécézés miatt szándékozott volna szétlapítani magát az eb.
A kutyagumit viszont nem szedtem össze, elég volt kimosnom a rooibost a pohártartóból.
