Határtalan mese

Állatmese humor

Áll a szarvasbika a határátkelőnél, hogy átengedjék.
– Le kell adnia az agancsait – mondja a nyuszika, a vámos, mert nem szabad átvinni a határon:
– Nem akarom eladni – mondja a szarvas, csupán átugrom egy kis családlátogatásra.
– Miért? – kérdezi ártatlanul vámosnyuszika, és dobbant egyet.
– Miért? Miért? – pirul el a szarvasbika.- Hát tudod, én is néha, mint a nyúl…

– Hogyhogy?- kérdi a vámtiszt.
– Élvezkedni. Szaporodni – magyarázkodik a bika.
– Élvezkedünk? Na, nyissa csak ki a csomagtartóját? Szerintem füvet szívott a legelőn, a zöld határon, szarvas úr…
Füvet? Az erdőkben már sincs, csak szemét.Na, nyissa már ki a két nyúlszemét és engedjen utamra, különben, úgy megbököm, hogy nem csak tapsifüle, de tapsiagancsa is lesz!
– De miért kell őzuraságodnak átmenni a határon, ahhoz, hogy szaporodjon és szukákat hergeljen és űzzön, hogy üszőket szukázzon vagy mi a szöszt szoktak maguk szarvasbőgésbor csoportjátszani…
– Amikor megépült a kerítés a határon, a szukáim itt rekedtek, én meg odaát.
– Ez a baklövés! – mondja nevetve a nyuszika.
– És mi lenne, ha lebontanák a kerítést, hogy akkor mehessek a szukáimhoz, amikor csak akarok? – kérdezi bátortalanul a szarvas.
– Ha lebontanák a kerítést – mondja a vámosnyuszika – akkor odaátról átözönlene egy csomó vadállat és lerohannák a szukáit és akkor maga nem egy szarvas lenne már, hanem egy felszarvazott…