Reklám asszony hidratál, humoros írás egy nőről
Írta:Bátyi Zoltán
A magyar nő különös jegyek alapján ismerhető fel. Hogy mást ne mondjak: a legszebb a világon. Ha pedig ringadozó csípővel, hullámzó kebellel végigballag – mit ballag, vonul, mint tették azt egyszerűbb cárnők régen volt időkben – az utcán, hát forog a férfinép, szeme pottyan az aszfaltra. A magyar nő persze szorgos is, jó anya és háziasszony, vagyis remek parti, mindazon férfiak számára, akik nősülésre adják a fejüket.
És a trendi lédi?
Korszerű asszonyunk, magyarul: trendi lédi (ki reklámok tömegén edződött), dehogy vágyik andalító Margit-szigeti sétára, szelíd romantikára. Sokkal boldogabb a fíling, gondolja, ha férje talpig koszosan ér haza, büdös, mint a kétszer döglött hal, mert akkor a fent nevezett magyar nő kipróbálhatja élete párján, meg annak a T-shortján a legújabb, fékezett habzású, biz’ isten minden foltot kitisztító mosószerét.
A trendi lédi boldogságlistáján eme élmény nyomában ott loholnak a nehéz napok, mert akkor szinte kéjelegve merülhet alá a szárnyas libresszek és tamponok mély tengerében. Aztán persze a trendi lédi akkor is nagyon hepi, ha vizelettartási problémái vannak, gombásodik a körme, töredezik a haja, netán ki sem látszik a narancsbőréből, mert hogy eme válsághelyzetekre ott a tengernyi megoldás, a világ legjobb liposzómás krémjeit állítják hadrendbe csak neki, csak érte, mert hogy megérdemli.
A trendi lédi, bár Norbi apdétben szenved, és nulla százalékos az agya mellett a kefirje is, emésztési problémákkal küzd – naná, hogy bifidus esensis –, meg egy kis fogszuvasodásra vágyik, mert akkor elmehet a fogorvoshoz. Azt ugyan nem tudom melyikhez, mert mostanában már egyik sem fogakat reparál, hanem a szövetségével együtt fogkrémeket ajánl. De a trendi lédi gondja mégis csak megoldódik, hogy aztán belemosolyogjon, mit mosolyogjon, egyenesen belehahotázzon ebbe a szép új hepi világba.
A trendi lédi persze soha nem magányos, legfeljebb szingli, és roppant művelt is. Ezért aztán egy percig sem okoz gondot számára megfejteni, mit is jelentenek az olyan közhasznú, de leginkább nélkülözhetetlen újmagyar kifejezések, mint mondjuk a revitalift, double lifting, dayandnight crem, ami tonizál, hidratál, ha éppen nem dehidratál.
Ha pedig mindezt a tudást már megemésztette, a trendi lédi nekiugrik annak a hőn szeretett gyerekének, és eddig tömi bele a csipszet (lásd: Tesco: alapvető élelmiszerek), a csak svájci tejből készült csokoládét, amíg az a drága, mocskos, de majd kimossuk trendi pólóban feszengő kamasz – pardon: tinédzser – nem hízik olyan kövérre, hogy beleszorul feje a naná, hogy a legokosabb mobiltelefonból kivezetett fülhallgatóba.
A trendi lédi pontosan tudja, Csaba királyfi nem csillagösvényen, hanem milki véjen poroszkált el lovasaival, garantáltan amerikai sorozat negyedik évadjának huszonhatodik részében. És tudja azt is: Erdély helyett Lastminutia lett a tündérország, ahol ólinkluzív az ellátás, s mennyivel más a míting, ha bíchen csíp a szánsájn, harmincfaktoros védőréteg alatt, de még raftingolni is lehet. Hazatérve aztán a trendi lédi dzsoggingol, mert miért is futna, ha már egyszer perszonál a trénere.
Hogy a trendi lédiről most felfestett kép hamis lenne? Már pedig ilyet az én képembe, csak úgy, fész tu fész ne vágjanak, hölgyeim és uraim. Inkább nézzék szorgalmasan a magyar televíziók reklámjait, amelyekből jómagam is kihámoztam a most közkinccsé tett tudást, és hajoljanak közel hitvesükhöz.
Mert nincs is annál mámorítóbb érzés, mint együtt olyan időkre emlékezni, amikor a csirkepaprikást még nem söpörte le a magyar étlapról a mekcsiken menü, dupla sajttal, kecsappal, a könyvet írók és nem celebek írták, médiasztárok helyett művészek játékában gyönyörködtünk. Ezen egy kicsit elgondolkodunk, majd elalszunk, s álmodunk.
Mondjuk arról: szerencsénk lesz, csak ritkán jönnek elő az asszony könnyen kezelhető gerincfájdalmai, és sugörfráj báblegumi nélkül is megnő szánkban a PéHá-érték. Ja, s ha minden jól megy, garantáltan vacsoraidőben – miközben a trendi lédi fitneszguruk parancsára lóbálja meg szilikonos melleit – megtudhatjuk, hogy miért nem mar, jaj, dehogy is nem mar a szájpadlásunkba a leértékelt protézisragasztó.
Tengernagy úr, csak egy szóra, Bátyi Zoltán