Írta: Tóth Ágnes
Kirándulós humor
Elölről olyan vagy, mint markáns arcú sportoló, hátulról, mint külföldi turista. Kulcsra zárod kényelmes összkomfortodat, aztán felpréseled magad egy zsúfolt vonatra.
Pár órai fullasztó álldogálás után leszállsz, melleden egy idegen profiljának, hátadon a WC kilincsének, két oldaladon egy-egy utas könyökének lenyomatával.
Több órai keserves kínlódás után sikerül leverned apró sátradat, távol a civilizációtól, közel az erdőhöz, patakhoz.
A kullancs legnemesebb testrészedbe fúrja kíváncsi fejét, a böglyök, szúnyogok dagadtra csípnek, éjszakánként füledbe fülbemászók másznak, mezei egerek cincognak, szúnyogok zümmögnek, tücskök cirpelnek, majd békák kuruttyolnak és idegen madarak csikognak-huhognak, míg frászt nem kapsz.
Éjjel minimum ötször fújod fel a gumimatracodat és hajnali ötig kábultan keresed a titokzatos rést, ahol ereszt, aztán máris indulsz halászni. Este nyolcra végre sikerül ebédet főznöd abból az egy szem meredt szemű keszegből, amit délután négyig fogtál ki.
A szálka a torkodon akad, a nadrágod ülepe szétreped, a szederágak összekarmolnak, a vihar rád dönti a sátrat. A gyufád elázik, elemlámpádból kifogy az elem, egy korhadt ág a fejedre szakad.
Tenyereden hólyag, körmöd alatt szálka. A fogad beletörik a somba, a bicskád a tönkbe. Cipőd talpa felvált, horgászbotodat elsodorta a megáradt patak.
Szádon zabola, szemeden árpa, fejeden korpa. Az órádat akkor tapostad össze, amikor még nem jártál négykézláb a kiújult lumbágód miatt. Örömmel veted rá magad a konyakos üvegre és meglepetten iszod ki belőle az ecetet. Utána savanyúan pakolsz össze.
Elölről olyan vagy, mint részeges favágó, hátulról, mint fáradt vándorárus.
Felpréseled magad egy zsúfolt vonatra. Pár órai álldogálás után leszállsz, két oldaladon egy-egy utas könyökének, hasadon a WC kilincsének, hátadon egy ismeretlen polgár profiljának lenyomatával, aztán hónapokig ömlengsz fűnek-fának a természet lágy ölén töltött felejthetetlen szép napokról.
