Hovatartozás

Valerijjal gyakran találkoztam a nyolcvanas években. Ma már nyugodt szívvel elárulhatom, hogy nem irodalmi szalonokba vagy képzőművészeti kiállításokra jártunk, hanem füstös helyiségekben múlattuk az időt és poharat szorongattunk a kezünkben, amelybe időnként belekortyoltunk, de elő-előfordult az is, hogy egyetlen mozdulattal ürítettük ki a tartalmát.

Egyszer, egyik magánéleti válságom idején néhány hétig nála is tanyáztam, mert másutt nem volt hol aludnom. Szerintem soha senki nem ivott még annyi sört, mint az én orosz barátom. Az ágya melletti éjjeli szekrényen például félig nyitott sörös üveget tartott, s ha éjjel felébredt, meghúzta. A saját szememmel láttam, mert a két szoba között nem volt ajtó. (Valerij nem csinált gondot az intim szféra hiányából. A kínos helyzetek elkerülése végett azt találta ki, hogy akinél „nő” van, az szúrjon rajzszöget a bejárati ajtóba.)

Az ital azonban meg sem kottyant neki, még csak a nyelve sem gabalyodott össze a rengeteg nedűtől. Hihetetlen fizikummal áldotta meg a természet. Csupa izom termet, széles váll, busa fej, szabályos és mély homlokráncok. A béketűréséből nem lehetett kihozni, a legfeszültebb helyzetekben is valami megingathatatlan nyugalom áradt belőle. És a hatást csak fokozta az oroszos akcentus. Amint megszólalt, beléd is nyugalom költözött.

Egyszer, amikor nála laktam, Valerij megkért, hogy aznap tartsam magam távol a legénylakástól, mert az édesanyját várja látogatóba Leningrádból. A kérésnek természetesen eleget tettem, úgyhogy a beszámolóm arról a nevezetes napról Valerij elmondásán alapszik.

A mama egy napra érkezett vonattal, reggel jött, este távozott. Valerijnek azonban ennyi idő is sok volt. Ennyi órát nem bír ki kellő mennyiségű sör nélkül. A mama ugyanis szigorúan tiltotta közel negyvenéves, őszülő halántékú fiacskáját az italozástól. Egy-egy pohár sör még belefért az értékrendjébe, több a világért sem. Valerij persze kihúzta magát a csávából.

Délben elvitte a mamát egy közeli vendéglőbe ebédelni, s az ebédhez megivott egy sört. Utána hazamentek beszélgetni. Valerij kitett egy üveg sört az asztalra, azt iszogatták kettesben, szép lassan. Orosz barátom időnként felállt, elnézést kért a mamától, és kiment a WC-be, ahol a tartályban várta több üveg sör, melyet még az előző éjszaka rejtett oda. Eltelt a délután a kellemes beszélgetéssel, és mire beesteledett, Valerij öt üveg sört döntött magába.

A mama távozáskor a lelkére kötötte, hogy mielőbb keressen fel egy urológust, egészséges ember nem könnyít magán ilyen sokszor.

Valerij a hetvenes években nyelvészetet tanult a budapesti bölcsészkaron, s aztán valahogy, nyilván nem lehetett könnyű, sikerült itt ragadnia nálunk. Orosz nyelvtudásából egész jól megélt. Közben nem fecsérelte az idejét: három vagy négy magyar feleséget is elfogyasztott. „Hazájáról”, a Szovjetunióról mélyen hallgatott, de hallgatása beszédes volt. A vak is láthatta rajta, hogy szabadnak született. És hiába húzta meg magát nálunk, „a legvidámabb barakk” éppúgy távol állt tőle, mint a sarló és kalapács országa.

Már vagy tíz éve éldegélhetett Budapesten, amikor a magyar belügyi szervek berendelték a külföldieket ellenőrző hivatalba, és felszólították, döntse el végre, hogy szovjet vagy magyar állampolgár akar-e lenni. Valerij összeráncolta homlokát, elgondolkodott, majd így szólt: „Nem lehetne egyik sem?”

Szentmiklósi Tamás

Élete

Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Érettségi után segédmunkás, konyhai kisegítő, könyvesbolti eladó, majd 1973-tól 1975-ig a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külkereskedelmi szakának hallgatója volt. Egy évig angol szakos az ELTE Bölcsészettudományi Karán, aztán ugyanott a fordító és tolmácsképzőn szerzett végzettséget.

A Magyar Távirati Iroda külföldi sajtószolgálatánál helyezkedett el 1979-ben, itt dolgozott 1989-ig, közben párhuzamosan különböző nyelviskolákban tanár, illetve az OFFI (Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda) munkatársa volt. 1989 és 1991 között a Veres Pálné Gimnáziumban, majd 1991-től a Novus Gimnáziumban angoltanár.

Műfordítóként angolból fordít szépirodalmi és társadalomtudományi műveket, az alól kivétel Willy Brandt németből átültetett kötete (Szervezett őrület). A Kossuth Kiadó felkérésére 1988-ban lefordította Zbigniew Brzezinskitől A kommunizmus nagy bukása c. könyvet, a munka azonban végül nem jelent meg. Magyar származású szerzők angolul írt műveit is fordítja, Kolnai Aurél, Mannheim Károly, Róheim Géza tanulmányait ültette át magyarra.

Saját műveiben Szentmiklósi a karcolat és a memoár műfajának vegyítésével, néhol szociológiai igényű korrajzokban ábrázolja az elmúlt évtizedek magyar viszonyait. Írásaiból klubokban és kocsmákban (mely utóbbiak köteteinek visszatérő helyszínei) tartanak felolvasói esteket.

2007-től közel két éven át irodalmi és művészeti estek szervezője volt a Toldi Moziban. A Napút Online folyóirat állandó szerzője.

Művei

Írásai

• Porfelhő(Quóta Bt., 2008, ISBN 9789630643436)
• Füstvirágok – Egy disszidens kocsmatöltelék töredelmes vallomásai(Quóta Bt., 2009, ISBN 9789630665216)
• Korhatár nélkül(Quóta Bt., 2011, ISBN 9789638835413)
• Üzenőfalatok(Ganésha Szolgáltató Bt., 2012, ISBN 9789638835420)
• Ki nevet a végén?(Ganésha Szolgáltató Bt., 2013, ISBN 978-963-08-6269-1)
• Jöttem, láttam… (aztán nem győztem csodálkozni)(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789630885935)
• A többit találd ki!(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789631207705)
• Tibikönyv, avagy Minden a lélek!(Hegyi Zoltán Imrével, Jakab Istvánnal és Kállay Kotász Zoltánnal közösen, Műpártolók Egyesülete, 2014, ISBN 9789631213799)
• Felemás – Hány óra van?(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
• Felemás – Ököl és szó(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
• Vagy(Quóta Bt., 2016, ISBN 9789638835437)
• Kiöltöm a nyelvem(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835444)
• Snóblizni muszáj(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835451)
• Apu(Quóta Bt., 2018, ISBN 9789638835468)
• Egy krónikás dörmögései(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835475)
• Csoda minden áldott reggel(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835482)

Műfordításai

• Mitch Albom: Még egy nap(Könyvfakasztó Kiadó, 2006)
• Randolph L. Braham: A népirtás politikája – A Holokauszt Magyarországon(Új Mandátum Könyvkiadó, 2003)
• Willy Brandt: Szervezett őrület(Kossuth, 1987)
• Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ(Ciceró, 1996)
• James Herriot : Minden élő az ég alatt(Aqua Kiadó, 1995)
• A homoszexualitásról(vál., szerk. Tóth László, ford. Szentmiklósi Tamás, ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszék Hilscher Rezső Szopciálpolitikai Egyesület, T-Twins, 1994)
• Michael Oakeshott: Politikai racionalizmus(Kállai Tiborral közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2001)
• Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai(Eri Könyvkiadó, 1997)
• Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya(Falukönyv-Ciceró Kiadó, 1995)
• Nira Yuval-Davis: Nem és nemzet(Szabó Valériával közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005)

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentmikl%C3%B3si_Tam%C3%A1s