Gasztro humor
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Anyám névjegye az egészséges táplálkozás. Már nem is emlékszem, hogy hány új trendet próbált ki, vagyis inkább kísérletezett ki apámon az évtizedek folyamán. Vannak olyan ételek, melyek nagyon jól sikerülnek, és vannak persze olyanok, melyek, fogalmazzunk úgy, hogy érdekesek.
Így anyám ételei, amelyekkel nosztalgikusan fel tudnám idézni a gyerekkoromat, nem eltűntek, inkább csak átalakultak. A cukrot felcserélte a stevia, a búzalisztet a tönköly, vagy a rozs, a krumplit a csicsóka és a tök, de azért megengedett még az úgynevezett „bűnözés” is, amikor hazajön velük a piacról egy-egy darab sonka, kolbász, szalonna.
A múltkor túrós metélt volt ebédre, és bár tudtam, hogy egészséges, kissé fura kontrasztot alkotott a fehér tejtermékek és a zöldesszürke, bio-tészta egyvelege. Volt egy érdekes utóíze is, amit próbáltam beazonosítani magamban, de a sok cukor, amit rászórtam (tudom, hogy ilyesmit azért nem szabad), elkábította az ízlelőbimbóimat.
Csak az ebéd végén kérdeztem meg, hogy miért volt olyan érdekes színe a metéltnek. A válasz az volt, mert algás. Ekkor ugrott be az íz, amit egész végig kergettem, és ez a halé volt. Mondjuk, ha pirított szalonnát rá lehet tenni a túrós tészta tetejére, ki mondja az, hogy algát nem. Viszont mivel ezt az oldalt anyám is olvassa, még meg kell jegyeznem, hogy amúgy az ebéd nagyon finom volt.
