Hűtő-tangó

Netezés közben elém kerül egy cikk, csak a címét olvasom el, hogy „Pogány Judit: Gyenge jellem vagyok, éjszaka is eszem”. Na, szegény. De megértem, sok éve én is voltam ebben, bár nem a jellemem volt gyenge, hanem fogalmam sem volt a táplálkozás, meg az egészségesebb élet alapjairól, így nem is törődtem vele. De már rég nem eszem éjjel, szóba sem jön. Az elején nehéz volt átszokni a kicsit tudatosabb életvitelre, de megérte, és így is maradt, velem ilyen már nem történhet. És igen, lehet, hogy végül is valamelyest még jellem kérdése is, hogy megállja az ember.

Szerda virradóra 0:50

A hűtőben épp csak egyetlen falat sajt maradt, azt talán most azonnal meg kellene enni, nehogy megromoljon. De nem, dehogyis.

Szerda virradóra 0:52

Na jó, kivettem a hűtőből. Ezt a keveset megeszem, aztán fogmosás, fekvés.

Szerda virradóra 0:53

Egy kis kenyér talán hozzá. Abból is kevés van, még megpenészedik, ha áll. Na oké, de akkor már mosok egy paradicsomot is. Az egészséges.

Szerda virradóra 0:54

Egyből elfogyott a sajt, mondtam én, hogy csak egy falat – de most meg itt ez a kenyér, meg a paradicsom. Kidobom. De nem dobhatom ki, Afrikában éhezik a gazdasági világválság, plusz nagyapám lelkész volt, tehát ez a kenyér Jézus teste, ami miérettünk megtöretett. Na jó, akkor kivételesen nyomok már egy fullos vacsorát. Hol is van az a zakuszka? Csak megnézem, megvan-e még. Aha, itt ni. Ez bizony megvan. Esetleg még ellenőrzöm, rendesen le van-e zárva a kupakja. Vagyis, hogy könnyen nyitható-e. Igen, le volt jól zárva, és elég könnyen nyílik. Bár most meg már levegőt kapott, nem fog sokáig elállni, szóval…

Szerda virradóra 1:14

Azért még szerencse, hogy direkt nem tartok itthon csokit.

Írta: Szeghalmi Örs

Humoros sztori a nassolásról