Botox humor
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Ha több nemzetiség dolgozik együtt, egy zárt közösségben, akkor vagy az történik, hogy mindenki megtanulja az egyetlen, térségben hivatalos nyelvet. Vagy pedig létrejön egy érdekes keverék az előbbi, és az összes többi másik náció szavaiból. Így fordulhat elő az óceánjárók titkos világában, hogy egy mondatban több népcsoport kifejezéseit keverik össze.
Az egyik ilyen szót (bár eredetében és jelentésében senki sem volt biztos), a kellemetlen, borzalmas természetű vendégek leírására használták. Azokra, akik visszaküldték a levest, anélkül, hogy megkóstolták volna, csettintve hívták a pincért, vagy üvöltöztek a legkisebb malőrért is. Őket hívtuk „rumentának”. Természetesen ezt a hátuk mögött pusmogva tettük, miközben mosolyogva néztük, azt kívánva, bárcsak akadna a torkán a maceszgombóc.
Az egyik ilyen ügyfélnek, (egy hetven éves nőnek hatalmas feltupírozott hajjal, tele ékszerekkel, és annyi botoxszal az arcán, hogy mosolygás helyett csak vinnyogni tudott) az volt a kívánsága, hogy egy ablak melletti kétfős asztalt szeretett volna (nyolc volt belőle, ezer fő számára), hét órakor (akkor jött le vacsorázni nyolcszáz fő, az ezerből, egy ötszáz férőhelyes étterembe), minden este. Ezt természetesen nem tudtuk megadni nekik, ezért minden nap húsz percen át üvöltözött velem az ajtóban, feltartva ezzel a sort. Végül a kitartás győzött, és megadtam neki a kétfős asztalt, kissé süket, de folyamatosan helyeslően bólogató férjének.
Egyik este, belépve az étterembe lepillantott a hölgy a foglalási naplóra, és megpillantotta a nagy piros „R” betűt, mely a fentebb leírt szónak a rövidítése volt. Valószínűleg sejthette, hogy nem a jóindulatú charm-ja miatt kapta a megkülönböztető jelzést, ezért rákérdezett.
Mivel erre nem számítottam, azt válaszoltam zavaromban, hogy a VIP vendégeket jelöljük így. A hölgy ekkor már szagot fogott, és felhúzva szemöldökét, kifejezett érdeklődését fejezte ki annak, hogy akkor miként jön a képbe az „R”.
Ekkor ugrott be a mentőötlet, a „reminder” szó, ami angolul emlékeztetőt jelent, azért, hogy ne felejtsem el a foglalását… Bár megúsztam az akasztási pert, az idős hölgy gyanús méregetésekkel figyelt engem az út hátralévő részében, mert bár nem tudta bizonyítani, abban biztos volt, hogy okkal kapta meg a vörös tollas címkét.
Utolsó nap egy hatalmas borítékkal a kezében jött le vacsorázni. Ez általában beindít nálunk egyfajta pavlovi borravaló reflexet, mivel a jattot így szokták átadni nekünk. A hölgy egész este feltűnően pakolászta a borítékját, én pedig már képzeletben dörzsölgettem a kezemet, hátha ki lesz tömve nagy címletű bankókkal.
A vacsora alatt elkezdtem fantáziálni arról, hogy mennyi mindenre fogom elkölteni a boríték tartalmát. A hölgy gúnyos mosollyal adta át később, és a tartalma egy kis köszönő cédula volt benne, „R” monogram aláírással.
A jövőben ezért változtattam a technikámon, és ha rumentákkal találkoztam, a V.I.P.-t írtam ki. Very (nagyon), Important (fontos), Pi…ebbe most inkább ne menjünk bele.
Szóval bármilyen nevet is adunk neki, magyart, olaszt, vagy nemzetközit, a bunkó ember jelentése, és a bennünk keltett ellenszenve egyezményes marad.
