Az értéktelen húszezres
Humoros pénzváltás
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Ma ismét húsz-ezressel fizettem, egy olyan termékért, ami csak pár száz forintba került. Az én hibám, hisz nem készültem fel. Tudnom kellett volna, hogy hozzám hasonlóan mindenki csak nagy összeggel vásárol, ezért a kisasszonynak már nem volt visszajárója.
Erről nagy gonddal felvilágosított engem, majd következett egy pár másodperces gondterhelt nézegetése a fiók mélyének, melyben sehogy sem akart összeállni az a 19 648 forint, ami igazából az én pénzem lett volna.
Megállt az idő és az élet is, melyet én, a vásárló idéztem elő. Mire való a malacpersely, a kabát zugzsebei, vagy a táska cipzáras részei, ha nem azért, hogy összekotorjak 352 forintot, és nem arcátlanul lobogtassak egy értéktelen papírpénzt.
Nem azt mondom, hogy semmire sem jó egy ekkora összeg. Viszont ott, abban pillanatban, mint a pengő a zuhanása idején, vagy egy százdolláros bankó, a zombi-apokalipszis közepén, csak egy használhatatlan papírdarabnak számított, amivel nem tudtam vásárolni.
Feladtam, nem bírtam elviselni a szégyent és a megoldhatatlan gondot, amit okoztam. Felajánlottam, hogy átmegyek a másik boltba, felváltani. Persze jól tudjuk, hogy ilyet manapság már szinte sehol nem tesznek, ezért a szomszédban vettem egy golyóstollat, 150 forintért.
„Ma mindenki nagy címletekkel fizet!” jött a gondterhelt válasz, majd a másik boltban dolgozó eladó is elkezdte gondterhelt arccal a fiókja mélyét nézni.
Indultam hát a harmadik boltba, a pékségbe, ahol egy kakaós csigáért talán váltanak, hogy ki tudjam fizetni a 352 forintos izét, és a 150 forintos golyóstollat…
http://www.karikaturarendeles.hu/