Hűségesen hazavárt, Harmadik rész -

Hűségesen hazavárt, Harmadik rész

Írta: Dusi Bíró

Aranyos megható állatörténet

Hosszú évek múltak már el azóta. Lassan megöregedtem, és mivel panelban lakom, nem akartam kutyát tartani. Sétálni kellett volna kijárni, és én azt nem mertem már vállalni. Inkább egy cicát hoztam ki a menhelyből. Babusgattam szeretgettem, mert olyan hálás volt nekem, amiért megmentettem onnan betegen. Három nap múlva állatorvost kellett kihívnom hozzá, mert agyhártya gyulladása volt. Egy hétig járt ki hozzá a doktor. Injekciózta, mert a tablettát nem tudtam neki beadni. Ha lefogtam, karmolt. Akkor még nem ismert, és azt hitte bántani fogom.

Nehezen, de meggyógyult, és attól kezdve már nem volt gondom vele, Okos volt és tiszta. Szót fogadott, ami a cicáknál szokatlan. Kaptam a szomszédomtól egy társat is melléje, egy másik macskát. Így ketten elvoltak, játszottak.

Azonban az új macska, nem volt olyan intelligens, mint a másik. Folyton bajt és kellemetlenséget okozott. Ezért meg kellett válnom tőle. Mivel nem akart szobatiszta lenni, elajándékoztam, egy olyan helyre, ahol volt udvar, és ott szabadon végezette el a dolgát.
Ezért egyedül maradt a cicám, akit Pandának kereszteltem el, mert fehér fekete volt a bundája, mind a négy lábán fehér csizmácskával. Gyönyörű cicám lett. Nem szeretett ölbe jönni, de soha nem ugrált fel az asztalra, vagy bárhová is, és mindig nagyon okosan viselkedett.

Már 15 éves, és nyugodt kis állat maradt. Nagyon szeret, én pedig imádom, a legfinomabb macskakaját veszem meg neki.
Történt ezelőtt egy éve, hogy kórházba kerültem, a cicám etetését pedig a fiamra, és az unokámra kellett bíznom. Három nap után, a fiam felhívott, hogy a macska nem akar enni. Hozzá sem nyúl az ennivalóhoz. Kérdezte, mit tegyen.
Akkor én azt mondtam a fiamnak, hogy tegye a macska füléhez a telefont. Amikor meghallotta a hangom elkezdte figyelni, hogy honnan szólok hozzá. Keresett a szemével, és mivel nem látott odatartotta a fülét a mobilhoz. Amikor mondtam neki, hogy egyen, és hamarosan hazatérek hozzá nekiállt a macskakajának.
14 napig voltam kórházba, és amikor hazajöttem, az előszoba közepén ült. Amint meglátta, hogy én vagyok felegyenesedett. A két első lábát imára kulcsolva elkezdett beszélni hozzám, persze nem értettem semmit belőle. Csak azt láttam rajta, hogy nagyon örül, és amikor leültem, rögtön beugrott az ölembe. A tappancsait a vállamra tette és a fejét a nyakamba dugta, úgy hízelgett. Attól kezdve nem mehettem ki a fürdőszobába, hogy ne kísért volna el, nehogy elmenjek hazulról, annyira félt, hogy egyedül marad.
Eddig mindig azt hittem, csak kutyák tudnak hűségesek lenni. Az én cicám bebizonyította, hogy a macskák is tudnak szeretni, és ragaszkodni hozzánk.