Hűségesen hazavárt -

Hűségesen hazavárt

Aranyos állattörténet

Első rész

Írta: Dusi Bíró

Még amikor kislány voltam, a nagybátyámtól kaptam egy fajtiszta németjuhász kiskutyát. Nagyon megszerettem őt, és én lettem a tanítója. Volt mellette egy kiscicám is, és együtt nevelgettem őket.
Én gondoskodtam róluk, enni adtam nekik, és rengeteget játszottam velük. A kutyust Cézárnak hívták, a cicát Cilikének. Mindkettő hallgatott a nevére. Ha hívtam őket, odajöttek hozzám, és akkor simogattam, becézgettem a kedves négylábúakat.
Kint volt a helyük az udvaron. Amikor nem voltam otthon, Cézár megengedte Cilikének, hogy vele legyen a kutyaólban. Sőt télen még össze is bújtak. Ez csak akkor volt, amikor egyedül maradtak. Amint hazaértem az iskolából, Cilike azonnal jött velem a meleg konyhába, és amíg tanultam, addig az ölembe kucorodva aludt.
Azután minden este a cicus belopakodott a szobámba. Elrejtőzött, amikor lefeküdtem, odabújt hozzám, a dunyha alá. Dorombolva aludt el velem együtt. Nagyon okos volt, soha nem piszkított be. Megvárta, amíg valaki felkelt, és kiengedte.
Történt aztán egyszer, amikor pocakos lett, és közeledett a kölykezés ideje, befészkelt az ágyamba, és odafialta két kiscicáját, Volt aztán nekem hadd el hadd, úgy kikaptam, de úgy, hogy amíg élek nem felejtem el. Tönkretette az ágyneműt, amit ki sem lehetett mosni már utána.

Szegény Cilikém kétségbeesetten kereste a kölykeit később. Anyukám egy nagy dobozba tette őket, kibélelte ócska ruhákkal, majd nyári konyhába helyezte a kicsiket. Amikor a macska megtalálta a csöppségeket, a testével takarta el őket, nehogy megfázzanak.

Nagyon jó kis anya volt, szépen szoptatta a kölykeit, amitől gyönyörűen fejlődtek. Olyanok voltak, mintha kis szőrmókok lennének. Kövérek lettek, és állandóan játszottak, kergették egymást. Cézárt is szerették, mert az megengedte nekik, hogy a házában aludjanak, az anyjukkal együtt.
Egy nap Cilike a macskám eltűnt, nem tudtam meg soha, hogy mi történt vele, mert nem jelentkezett többet. Hónapokig sirattam, mert nagyon a szívemhez nőtt.

Cézár pedig egyre nagyobb és okosabb lett. Megtanítottam arra, ha valaki rám emeli a kezét, akkor kapja el a karját, és védjen meg a támadómtól. Kiképeztem, hogy szimat után találja meg azokat a tárgyakat, amiket eldugtam előle. Amikor meglelte jelzett, ugatott egyet, és leült mellé. Ő lett azután az én társam.