A húsvéti kalács
Írta: Dusi Bíró
Szórakoztató húsvéti írás
Vannak olyan tájegységek, ahol különböző pékárukat sütnek a húsvéti sonka mellé.
Soha nem felejtem el, hogy nagymamáméknál ilyenkor a kemence be volt gyújtva. Már előtte két nappal készült a friss ropogós kenyér, a finom könnyű cipó, és a fonott kalács, és az elmaradhatatlan langali. Ez a kenyér tésztájából laposra nyújtott, és kemencében kisütött lepény melyet frissen melegen bekentük fokhagymával, és megkentük egy kis zsírral.
Mennyei finom volt, mellé pedig frissen fejt tehéntej dukált. Mamám mondta mindig, hogy kenyeret ehetünk minden nap, de kalácsot. Azt csak Húsvét reggel a felszentelt sonkához szabad enni.
Később, amikor már nagyobb voltam, értettem meg, hogy a szegénység miatt ritkán jutott az asztalra kalács. Ezért ezt nagyon meg kellett becsülni. Minden morzsáját meg kellett enni a sonka és a főtt tojás mellé.
Mindenki kapott egy vastagabb szelet fonott kalácsot, amely nem volt annyira édes, mert külön készült a sonkához. Viszont olyan finom volt, hogy még most is, ha rá gondolok, akkor összeszalad a nyál a számban, és szinte érzem az ízét.
Azok a sonkák, a maihoz viszonyítva mennyeiek voltak. Szinte omlott szét az ember szájában. Azok a kukoricán nevelt tyúkok, akik olyan szép, hatalmas tojást tojtak, és nem volt a belül zöld csík a sárgája és a fehérje között.
Amikor a nagy hátsó sonkát feltettük főni, nem kellett attól tartani, hogy nem fogy el.
Ha a család összejött nagymamánál, akkor voltunk vagy huszonöten is a reggeli asztalnál. Alig vártuk, hogy Tatukám felvágja a sonkát, amit akkor vett ki az üstből. Abban főzte meg, és hagyta kihűlni, hogy ne száradjon ki.
Én a szalonnás részét szerettem, és mindig azt kértem. Hozzá kettő főtt tojást, egy vastag szelet kalácsot, és egy szelet cipót kaptam. Általában csak a kisebbek kaptak kevesebbet. Nekem adtak először, mert én voltam az első unokájuk. A többiek pedig csak utánam jöttek.
Ez nem jelentette azt, hogy azokat ne szerették volna ugyanúgy, mint engem. Nem volt kivételezés. Amikor mindenki megkapta az adagját, akkor elmondtuk az asztali áldást. Csak utána lehetett fogyasztani, addig senki nem nyúlhatott az ennivalóhoz.
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET, akár van kalács akár nincs. Az a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát családja körében. Aki pedig magányos, ajánlom, hogy gondoljon vissza az elmúlt időkre, a szép emlékekre, mint ahogy azt most én is tettem most. Megkönnyebbült a szívem egy kicsit, mert itt éreztem azokat a hozzátartozóimat is, akikkel akkor együtt voltam, és boldogság töltötte el a lelkem, hogy velük lehettem gondolatban.
Szórakoztató húsvéti írás
Vége
http://www.karikaturarendeles.hu/