A félig üres mézes-mackó
Vicces mézes kaland
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Nemrég én is átestem a mindenkit kerülgető és riogató influenzán. Az első napokban még magabiztosan álltam neki, azzal hogy egy kis köhögés és tüsszögés nem fog uralkodni felettem. A gondok a második nap kezdődtek, amikor valakik egy láthatatlan mágnest csempésztek az ágyam alá, melyből napokig tudtam kikelni.
Ekkor mondta egy barátom, hogy próbáljam ki a fokhagymát, mézzel. Négy darabot kellett megtörnöm és az egészet összekevernem. Így nem érződött az a kellemetlen és csípős íz.
A beszélgetésünk után én csak a négyes számra emlékeztem, és szépen (de mivel láttam benne a gyógyulásom fegyverét lelkesen) megpucoltam a négy fej fokhagymát mely egy hatalmas meló utáni, hatalmasabb kupacot jelentett.
Sebaj, gondoltam, ez az egészség ára, majd a csuporba belenyomtam egy fél macit. Szerencsére jó nagy adag lett belőle, és bár az ízét valóban elvette a méz, a tudat, hogy mit eszek, enyhe undorgombócokat küldött a torkomba.
Férfiasan be is kanalaztam mindet, és leszámítva egy karácsonyi bejglinassolás utáni gyomorégéshez hasonlót, egész jól voltam. Éjjel viszont nem kaparászott az egér a falban, nem nyávogtak kanos macskák az udvarban, a madarak messziről is csak daloltak, de még egy poloska sem jött be, koppanással köszönteni az elalvás előtti pillanatban.
Másnap egy fokkal jobban voltam, nem úgy a barátomat, aki fuldoklott a nevetéstől, amikor rákérdeztem ismét az arányokra tőle.
Azóta már meggyógyultam, viszont amióta ismét vásárolni járok, úgy érzem, mintha a macis mézek bujkálnának előlem.
http://www.karikaturarendeles.hu/