Poénos történet
Írta: Blogosz
Forrás: Agyműködésünk örök titkaiból, Blogosz/Blog.hu
500 gigabájtnyi film van ugyan a külső hardon, amiken csak filmeket tartok, de amikor bekapcsolom, kivétel nélkül minden egyes alkalommal azonnal meg akarom nézni az ANDROID (hú, ez valami elméletiesebb, filozofálós-etikai boncolgatós, fajsúlyosabb sci-fi lesz, de remélem, nem valami orosz szerző régi filmjének remake-je), valamint a SEAGATE (ez sokkal látványosabb, időkapus, ugyanakkor közben a tenger mélyén titokzatos izés lesz, bár itt is megvan a remake-veszély, valahogy láttam én már ilyeneket) című filmeket, amik külön, ilyen nevű mappákban vannak. És kivétel nélkül minden egyes alkalommal kiderül, hogy az ANDROID, az az operációs rendszere a hardnak, vagy valami ilyesmi, és a folder a rendszerfájljait tartalmazza, a SEAGATE pedig a hard márkája, és a folder a saját fájljait tartalmazza.
Nemrégiben pedig megjelent egy BUDA folder is, és kivétel nélkül minden egyes alkalommal eldöntöm hirtelen, hogy az ANDROID és a SEAGATE után ezt a magyar filmet fogom megnézni (bár lehet, hogy ez valami államipénz-nyelő, kormányhavereket gazdagító célzatú, olcsó, buta, historizáló, hülyemagyarkodó fércmű lesz, nem is tudom, minek és mikor tettem fel ide). Ám kivétel nélkül minden egyes alkalommal kiderül, hogy az meg egy automatikusan gererálódó, üres folder, ami akkor jön létre, amikor netkapcsolattal bíró Blu-Ray lejátszóhoz csatlakoztatod a külső hardot, és amúgy a „Binding Unit Data Array”, vagy a „Binding Unit Data Area” rövidítése.
Oké, megnézek akkor valami mást. És legközelebb kivétel nélkül minden egyes alkalommal újra azonnal meg fogom akarni nézni az ANDROID, a SEAGATE és a BUDA című filmeket. Tudom.
Nem vagyok hülye.
Vagyis hát na.