Nyári zápor -

Nyári zápor

Írta: Dusi Bíró

1955-ben, kint a nagyapámék tanyáján, nagyon szép volt a búzatábla. Akkor még volt rendes hosszú szára. Ha jól emlékszem, Bánáti búzának hívták. Amikor a szél ringatta olyan volt, mint a Balaton, amikor eső előtt a szél borzolta a hullámokat.

Aratás után megszáradt. Akkor az istállóban a tehenek, és disznók alá azt használták, alomnak. Amikor pedig a trágyával összeérett, visszaadták a földnek, hogy jobb legyen a talaj. A frissen trágyázott területeken mindig szebb volt a következő évi termés.

Akkoriban, voltak ám olyan telek, hogy a hó belepte, és megvédte a búzát a fagytól. Nem kellett permetezni semmit. A földnek megvolt a megfelelő mechanizmusa arra, hogy óvja a növényeket, a kártevőktől. Legfeljebb a szőlőkben használtak rézgálicot, ami megvédte a levélrothadástól a növényeket, és az úgynevezett peronoszpórától.

Elkalandoztam, a gondolataim elvittek megint a szőlőtermesztéshez, a kiskertbe, a veteményesbe. Amit a legjobban szerettem, amikor kipalántáztam, a kertemben a paprikát és paradicsomot. Akkor minden esetben kaptam rá egy kis nyári csapadékot, így nem kellett locsolnom utána.
Bizony voltak régen olyan szép nyári záporok, és szép csendes áztató esők, amik melegek voltak, és nem forrázták le az felhevült növényeket. Utána, szemlátomást fejlődött minden. Öröm volt kimenni a kertbe. Egy-egy záporesőtől mindig felfrissült a levegő. Szemet gyönyörködtető látvány fogadott.

Eszembe jutnak Édesapám szavai, amikor azt mondta nekem kislány koromban, amikor elvitt magával a földekre, kapálni:
” Szeresd a földet, és becsüld meg, mert azt tart el téged. Az adja az ennivalót, ha megdolgozod”
Én hű maradtam ehhez az intelemhez. És azóta is, ha csak egy kicsi kertem van, akkor is ültetek. Boldog vagyok, amikor a kész termést leszedhetem. Nem beszélve arról, hogy így legalább tudom, hogy mit eszek, nincs agyon permetezve.

Kertészkedős történet