Mennyei járat

Mindig sokan emlegetik az Úr nevét a nagyváradi tömegközlekedés kapcsán, ilyenkor, hiszen már hosszabb ideje egészen arcátlan villamosmenetrend lép életbe hétvégenként, amikor is sokkal kevesebb jármű közlekedik, azok is sokkal rosszabb, módosított útvonalakon. Na, de isten más módon is jelen van már ezen a területen.

Mert igaz ugyan, hogy a vadonatúj buszokon és villamosokon már csak a legritkább esetben működtetik az állomásokat bemondó rendszert — viszont most a Nufărul negyedbe közlekedő villamospótló buszon a sofőr az utastájékoztató rendszer helyett kihangosított az utastérbe is egy román, vallási rádióadót. Így a hangszórókból állandóan prédikáció bőg, egész úton. És — gondolom — egész nap.

Érthetetlen, miért büntet így a tömegközlekedési vállalat, hiszen van bérletem, mégpedig egész évre érvényes.

Talán így már visszasírnám azt, amikor még népzenét bőgettek a járműveken — de nem tehetem, mert még az sem múlt el teljesen, néha manapság is szoktak.

További érdekesség, hogy amikor az egyik megállóban ellenőrök szállnak fel, a sofőr átmenetileg kikapcsolja az utastér mikrofonjait, leáll a szöveg arról, hogy bűnösök vagyunk, és térjünk meg — a leszállásuk után aztán folytatódik a kéretlen műsor.

A mellettem ülő nő szerint arról lehet szó, hogy a járművezető olyan egyház, szekta híve, ahol kötelező a nyilvános térítés, csak ő nem házalva, meg utcán standolva oldja meg, hanem így, munka közben. Aha, megeshet.

Magam sem hittem volna, de a végkifejlet vagány. A végállomáson, amikor mind leszállunk, és változatlanul megy tovább a vallási mötyörgés a hangszórókból, én csak teátrálisan megnézem magamnak a vezetőt — de a legutolsó leszálló, egy bottal közlekedő bácsi, a vezetőfülkénél kászálódva le, vidáman odaszól a sofőrnek: Ámen, uram, ámen!”

Vélhetően ez az ambientális áhitat már az öregnek is sok volt, és célzásnak szánta ezt, mert miután leszállt a vallási vezető által kormányzott térítő járatról, a bácsi hamiskásan mosolyog maga elé…

Írta: Szeghalmi Örs

Vallásos buszos utazás