Ilyenek voltunk mi gyerekek, Második rész
Írta: Dusi Bíró
Színház kaland
Első rész itt olvasható: https://www.antinetpresszans.hu/gyerekkori-visszaemlekezes/
Én már akkor is nagy szervező voltam, és talán én töltöttem a legtöbb időt az utcákon. Sokat fociztam a fiukkal. A srácokat összehívtam , és megbeszéltük, hogy Ráczéknál az udvarban van egy aknatölcsér, amit még a II. világháborúban egy gránát okozott. Szerintem alkalmasnak bizonyult egy nézőtér kialakításához. A színpad pedig lehetett volna az udvarnak az a része, ahol a kráter kezdődött.
Bementünk a házhoz, és alaposan körülnéztünk. Mivel Marika a lányuk is velünk játszott, az ő feladata lett, meggyőzni a szülőket, hogy engedjék meg ezt nekünk. Nem lelkesedtek, nagyon, de szabad kezet adtak.
Ahhoz, hogy kialakítsuk a színpadot, nem kellett mást tenni, csak kapával kiirtani a füvet, elegyengetni a földet, egy akkora területen, ahol elfértünk. Utána felállítottunk két oszlopot amire egy drótot feszítettünk ki a függöny számára. Az pedig nem volt más mit két lópokróc.
Amikor ezzel megvoltunk, jött a szereplő-válogatás. Képességeink szerint állítottuk össze a műsort. Volt aki szavalt, akadt aki tornászott, akrobatikus mutatványokat hajtott végre. Megbíztunk két függönyhúzogatót is.
Én begyakoroltam a tangó-harmonikámon három keringőt, és pár magyar nótát.Tudtuk hogy az öregek azt szeretik és várni fogják. Mindenki ismert a jó hangom miatt.
Folytatás Február 8-án, 19 órakor
