Ilyenek voltunk mi gyerekek, Harmadik rész
Írta: Dusi Bíró
Kalandos produkció
Első rész: https://www.antinetpresszans.hu/gyerekkori-visszaemlekezes/
Második rész: https://www.antinetpresszans.hu/ilyenek-voltunk-mi-gyerekek-masodik-resz/
Végül összeállt a produkció. Kiplakátoztuk az utcai fákra, hogy színházi előadás lesz Ráczéknál. A jegyek elővételben voltak kaphatóak, 1 forintért.
Amikor eljött a várva várt nap, addigra kialakítottuk a tölcsér alján a nézőteret is.
Nagy volt az izgalom, mindenki részéről. Mi azért izgultunk, hogy minden jól sikerüljön, a szülők azon, nehogy valamelyikünk besüljön a produkciójába, a nézők pedig azért, hogy vajon, mi fog ebből kisülni.
Az előadás estéjén a közönség elfoglalta a helyét. Az egyik fiú felkonferálta, az első számot, ami egy szép József Attila vers volt. Nem sült bele Dodó, a szavaló. Utána következett Ági, aki egy nagyon vékony tornász lány volt. Ő egy korábbi versenyén bemutatott tornagyakorlatot adott elő, szintén nagy sikerrel. Majd jöttem én a tangóharmonikával, és egy pár, aki táncolt a zenére, Marika, és Ignác.
Utána újra a versmondó lépett fel, majd megint én. Csak most nem tangóharmonikáztam, hanem énekeltem. Végül, volt egy fiú, aki tudott citerázni. Ő húzta a talpalávaló csárdásokat, és mi mindannyian táncoltunk rá.
Hatalmas sikerünk volt, és híre ment. A másik utcabeliek is szerették volna látni, a műsorunkat, és másnap este megismételtük. Nagy örömünkre megint telt házzal. Csak harminc ülőhelyünk volt, és azt kétszer adtuk el.
A pénz amit kerestünk, egy főre leosztva nem volt nagy összeg. Viszont nem is az volt a célunk, hogy meggazdagodjunk. Szerettük volna mozdítani az öregeket az otthonaikból, hogy legyen egy kis változatosság az életükben.
Hatalmas élmény volt számunkra ez a két előadás. Ha még él valaki rajtam kívül azokból a gyerekekből, akik ebben részt vettek, akkor talán, ha olvassák a történetet, magukra ismerhetnek. Mindez megtörtént 1954 -ben egy szép nyári este, Szolnokon a hullám utcában.
Ott a gyerekek szerették egymást, és összetartoztak, mintha testvérek lettek volna.
