Homárkakoma
Van egy csomó étel, amit talán soha nem lesz alkalmunk megkóstolni. Vagy, mert egyáltalán nem is lehet kapni nálunk, mert annyira egzotikusak, vagy ha igen, olyan sokba kerül, hogy annyit nem érdemes adni érte.
Egy pár évvel ezelőtt Maine-ben jártam, ami amerikaiak szerint a homár-főváros (itt most nem a hasonló neműek érdeklődési körére gondoltam). A páncélos tengeri herkentyűt tonnaszámra fogják ki a környéken, ezért lényegesen olcsóbb, mint bárhol máshol a kontinensen.
Ha már ott jártam, gondoltam én is megkóstolok egy ilyen rákfogást, beültem hát egy helyiek által látogatott, családias étterembe. Bár az idő csípősen hűvös volt, a kert-helység faasztalainál mégis kellemesen éreztem magamat. A bejárat mellett egy hatalmas akváriumból lehetett kiválasztani az ebédnek valót. Én rá is böktem egyre, amelyik a legszimpatikusabban nézett engem víz-alatti rákszemeivel.
Nem telt el még tíz perc sem, és a pincér már hozta is a nemrég látott úszkáló homárt, gőzölgő fogás formájában. Egyben trónolt a tányéromon, egy félbevágott citrom társaságában. Mivel éhes voltam nekiestem, és a páncélját trancsírozva próbáltam meg hozzájutni a rákhúshoz. Mondanom sem kell, elég viszontagságos mutatvány volt. Közben a kezeim, a szám, az állam és még az orcáim is homárosak lettek.
Ekkor figyeltem fel az ebédemből lassan kiáramló zöld trutyira. Nem volt sem szagos, sem kellemetlen ízű. Inkább csak fura volt, mintha egy híg, algás szósszal tömték volna meg az akvárium lakóját. Megkérdeztem az egyik arra ténfergő pincért, hogy mi az. Ő azonnal rávágta, hogy töltelék. Válaszul arra, hogy milyen, azt mondta, hogy finom.
Próbáltam hinni neki, hisz csak tudja, mert itt dolgozik, de ekkor elkezdtem visszaemlékezni, hogyan is zajlott a rendelésem. Rámutattam a tengeri herkentyűre, és pár perc alatt már hozták is. Ennyi idő alatt nem tisztíthatták meg, majd tölthették fel a finom masszával. Hacsak nem volt már benne eredetileg is. Benne hagyták az ebédem, utolsó vacsorájának a végtermékét, melyet gőzölögve tálaltak fel az étterem látogatóinak.
Körbenéztem, és a vendégsereg összes tagja két pofára habzsolta a homár-kakival tálalt tengeri herkentyűket. Legtöbbjüknek az állukon folyt végig a zöld trutyi, miközben elégedetten csámcsogtak eszegetésük közben. Kivéve engem, mert inkább visszaküldtem, és rendeltem egy hamburgert.
Az lehet, hogy kakiból nem lehet várat építeni, de ebédet biztos készíthetünk belőle.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Vicces gastro humor
Az https://www.antinetpresszans.hu/ az Igényes humorlap szervezésében:
Élmény Stand-upVilágjáró Show és Vizuális Mém-Stage valamint Karikatúra kiállításMeghívjuk egy világ körüli utazásra, amely során a klasszikus Stand Up mellett, Világjáró Stand up-on, Vizuális Mém-Stagen és Karik…
Vicces gastro humor