Ki ne tudna kapásból néhány közmondást. Generációkon át formálta társadalmunk jellemét, afféle élettapasztalatot, vagy viselkedési útmutatót adva nekünk. Némelyiket nem is igazán értettük, de a népi bölcsességek, melyek megszülték őket, állandó igazságokat tartalmaztak. Ezekkel lehetett inteni, óvni, tanácsot adni, vagy véleményt kifejezni. Tudtuk, hogy nem szabad sokat a kútra járni, mert eltörik a korsónk, ha kéretlenül szólt szánk megfájdult a fejünk, a sánta kutyákat nehéz utolérni és társaságban nem illik sugdolózni.

Sajnos ezek a bölcs népi intelmek egy idő után megálltak a fejlődésben, ellentétben viselkedési szokásainkkal, amik szinte napról napra változnak. Néhány közülük elfogadható, sőt hasznos, de akad olyan is, amely kifejezetten bosszantó. Afféle hiánypótlásként megjelentek a közösségi oldalakon, gombamód elszaporodó, színes hátterű bölcsességek, de azok közelébe sem jutnak, mondjuk egy „Ki mint vet, úgy arat”-nak.

Meg lehetne szerkeszteni egy újabb kiadást is, vagy modernizálni a régieket, mint például „Aki sok lájkot markol az keveset fog”, vagy „Madarat tolláról, embert Facebook profiljáról”, de ez egy ideig még várat magára. Ezeknek hiányában sajna ki vagyunk szolgáltatva mások jóérzésének, és emiatt a tűrőképességünk, és a megfelelő viselkedés határa nem igazán szokott találkozni.

Ezért eszünk már lassan fél kézzel, mert a másikkal a telefont kezeljük, újság helyet mások elektronikus médiáját vizslatjuk a buszon, és lassan már csak azért élünk meg élményeket, hogy az eközben keletkezett képeket kitehessük a közösségi oldalakra.

A nyilvános helyen való telefonálás ennél már régebbi keletű, már lassan több mint két évtizede annak, hogy felütötte a fejét közöttünk. Igazi megoldás viszont sajnos még mai nap sincsen rá. Természetesen a legtöbben elnémítjuk készülékeinket egy előadás előtt, vagy sugdolózva beszélünk a villamoson, ha hívnak minket. Viszont mindig van egy olyan ember körülöttünk, egy hang-exhibicionista, aki nem érzi jól magát anélkül, hogy ne hallja még legalább pár tucat ember azt, amiről beszél.

Én pár napja egy rendelő várójában fogtam ki egyiküket. Bár két padsorral távolabb ült tőlem, az nem gátolt meg abban, hogy tisztán halljam minden egyes szavát. Először beletemetkeztem saját kis virtuális világomba, igyekezve lekötni magamat az interneten közzétett események tanulmányozásával. Természetesen a szűnni nem akaró hang áradatot kifejezetten kellemetlennek találtam. Az idő múlásával viszont egyre kevésbé tudtam odafigyelni saját ismerőseim megosztásaira, mivel a férfi kellemetlen hangja, hallójárataimon keresztül szépen lassan kitöltötte mindkét agyféltekémet. Én pedig, mint azok a mesebeli patkányok a furulya után, egyre jobban kezdtem neki szentelni a figyelmemet.

Afféle rögtönzött valóság-showt láttam meg a hangjátékban, és bár a „hangtolakodó” problémái számomra teljesen érdektelenek voltak, az emberi kíváncsiság mégis győzedelmeskedett felettem. Tudni akartam, sikerült-e téli gumit szerezni majd a BMW-re (a kocsi márkajelzését előszeretettel ismételgette percenként, hangját mindig egy kicsit megemelve ilyenkor). Egy idő után meg már azon kaptam magam, hogy izgulni kezdtem, mi lesz akkor, ha nem jönnek meg időben a fékbetétek, még mielőtt Feri, a Kispesti szerelő elutazna a szabadságra.

Egy idő után úgy éreztem, hogy bár nem ismertem az úriembert, meghallgatva kéretlenül problémáit, egyfajta kötelék alakult ki közöttünk, mintha távoli rokonok vagy barátok lennénk.

Ekkor szólítottak a rendelőbe, én pedig legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy elkérjem a számát, vagy bátorítólag megveregessem a vállát. Később fel is hívtam volna, érdeklődni, hogy halad a problémák megoldásával. Így viszont örök rejtély marad, hogy egy ismeretlen, de amúgy idegesítően excentrikus embernek sikerül-e túljutnia a számomra érdektelen gondjain.

Vicces történet egy orvosi rendelőről

Írta:Urszinyi Fehér Csaba

Ólommentes zsemle, Írta- Urszinyi Fehér Csaba

Humoros vicces nassolás

Vicces reklám

http://www.karikaturarendeles.hu/

The post Hangtolakodó appeared first on Antinetpresszáns.

A városban járva ezt láttam:

Tábla: ”FARKAS FOGSOR JAVÍTÁS”.
😮 Úristen. Ez veszélyes környék.
”
Másik tábla: ”SOVÁNY VIGASZ – glutén-, laktóz-, cukormentes termékek”.
😉 Negatív jelentés teljesen pozitívba fordítva, ez igen.

Vicces fogtechnika

Vicces hajótörött poén

Vicces hajótörött poén Egy férfi már tíz éve él a lakatlan szigeten, teljes elszigeteltségben. Egy nap, a parton ülve meglát egy kis pontot. "Talán egy hajó", gondolja magában, de ahogy a tárgy közelít egyre biztosabbá válik, hogy egy vizi közlekedési jármű tart felé. Nemsokára kiköt a parton egy gyönyörű szőke nő, búvárruhában, egy szörföt húzva…

Vicces autóhitel karikatúra

Alakformálás humor

Vicces humoros gondolat

Örömlány humor

Sovány örömlány inna egy kávét. K...

Karikatúrarendelés ~ Dluhopolszky László

Dluhopolszky László

The post Farkas-fogsor appeared first on Antinetpresszáns.

Tanulságos rejtélyes történet

Első rész

Írta: Dusi Bíró

ELŐSZÓ: Boldoggá tenni valakit, aki már nem remélt gyermekáldást, nagy felelősséggel jár. Egy nap megtörtént a csoda, mely egyszerre két családnak okozott nagy örömet. És aki ezért a boldogságért felelt, egész életében attól rettegett, mikor derül ki az igazság.
Bár amikor elkövette tettét, úgy érezte, helyesen cselekszik. Igaza volt-e, vagy sem ítéljék meg azok, akik ezt a történetet elolvassák.
Tisztelettel a Szerző.

Első fejezet.

Egy kisvárosi kórház szülészeti osztályán, a folyosón két apa járkált izgatottan, várva, hogy mikor szül meg a feleségük. Az egyik gondterhelten, idegesen várakozott, mert a párjánál ikerterhességet állapítottak meg. Nagyon elszomorodott, amikor ezt tudatták vele.
„Ó édes Istenem, mi lesz most velünk, már van négy gyermekünk, és most még kettő?
Hogyan fogjuk tudni felnevelni Őket?” Fordult meg az agyában, hiszen ezt a négyet is alig tudták etetni, öltöztetni, és taníttatni. Szegények voltak, de nem tehettek mást, mint elfogadni Isten akaratát. Ezen őrlődve, magába roskadva járkált fel-alá.

A másik férfi, akinek akkor született az első gyermeke, attól rettegett, hogy ne lépjen fel semmi komplikáció. Felesége elég rosszul viselte a terhességet, és a korban is benne van már.

Nagyon lassan teltek az órák. Már elmúlt este 10, a két pedig asszony az egymás melletti ágyakon vajúdott. El voltak takarva középen. Így nem láthatták a másik arcát, csak a hangjukat hallották. Fájdalmait egyik sem tudta magába fojtani,

Mivel már éjszaka volt, csak egy orvos és egy bábaasszony volt a szülőszobában. Régóta dolgoztak már együtt. Jól összeszoktak, szavak nélkül is értették egymást.

A nő, aki az első gyermekét szülte, nagyon nehezen viselte el a fájdalmakat. Megnehezítette az orvos munkáját azzal, hogy nem teljesítette az utasításait, ezzel veszélybe sodorta születendő gyermeke életét is.

A sokgyermekes kismama már sokkal türelmesebb volt. Kellő gyakorlattal rendelkezett a szülésben,
Mindkét asszonynál egyszerre jöttek a fájások, az egyiknél az orvos, a másiknál a bába tette a dolgát. Csendben vezették le a folyamatokat. Amikor az első nőnél megszületett a baba, de nem sírt fel, félretették.

A sokadikat szülő nőnél gyorsan jött a két gyerek. Az egyik babát átvitték az első gyermekes kismamához. A halott babát pedig az akkor már öt gyermekes asszonyhoz vitte az orvos. Azt mondta neki, hogy csak az egyikük született élve.

Az asszony egy nagyot sóhajtva csak annyit mondott, a jó Isten akarta így. Ezért nem kell majd csak öt szájat etetni. Szívében anyai fájdalmát elfojtva elfogadta, hogy csak egy gyermeke maradt életben. A szülés körüli sürgés-fogásban, nem vett észre semmit sem.

Aki pedig a halott gyermeket szülte, nem vette észre, hogy mi történik körülötte. Csak a saját fájdalmával törődött. Az sem volt gyanús neki, hogy nem sírt fel a gyermeke.
Miután mindent elrendeztek, az orvos megbeszélte a bábával, hogy erről ami aznap történt, soha senkinek nem beszélnek.
Tudta, hogy megbízhat a bábában. Már több mint 30 éve dolgoztak együtt, azonban előtte még soha nem tettek ilyesmit. Ezt egy pillanat alatt döntötték el.

Az orvos boldoggá akarta tenni az első szülő nőt. A szegény immár öt gyermekes anyát is kímélni akarta. Így megmentette az egyik gyermekét a nyomortól, ami várt volna rá. Az új szülők jó módban éltek. Amikor az orvos és a bába elintézték az ilyenkor szokásos tennivalókat, a doktor kiment, és közölte mindkét apával, hogy mi történt. Megnyugtatta őket, hogy minden rendben van.
Az első szülő nő férje nagyon boldog volt, hogy fia született. Megköszönte az orvosnak, hogy a világra segítette a fiát.  Utána odament az ötgyermekes apához, és elmondta neki, hogy az egyik gyermeke halva született, de a másik kisfiú ép, és egészségesen jött a világra.
A szegény férfi arcán nem látszott a szomorúság, szinte megkönnyebbült, hogy egy éhes szájjal kevesebbet kellett etetnie.
Így mindkét család elégedett volt. Az orvos külön szobába helyeztette a két asszonyt, hogy szoptatáskor nehogy kiderüljön, hogy a két kicsi mennyire hasonlít egymásra.  Amikor eljött az ideje haza is mehettek, és magukkal vitték a babáikat is.
Az orvos és a bába, is fellélegeztek, hogy elmúlt az a veszélye annak, hogy a két asszony egymás gyerekét megnézve, felfedezi a hasonlóságot. Bár a doktor szerint, kétpetéjű ikrek voltak, és volt némi eltérés a hasonlóságukban, abban bíztak, hogy nem derül fény majd erre a titokra…

Folytatás a jövő héten

Vicces humoros kínálás

Vicces ivászat

http://www.karikaturarendeles.hu/

The post Titok a szülőszobában appeared first on Antinetpresszáns.

Humoros rendelő

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

Az internet tele van manapság olyan cikkekkel, ahol az egészségügy rossz színvonalát szapulják a kollégáim, a dilettáns orvosoktól, a botrányos korházi ellátásig. Nos, ez az írás nem erről fog szólni. Ha azt remélte az olvasó, hogy itt félresikerült műtétekről, vagy bizarr ágytálakról fog olvasni, akkor sajnos rossz oldalra hozta az internetes böngészője. Ebben a cikkben a rendelők egy másik szereplője elé fogok görbe tükröt tartani, mégpedig magunk elé, a várótermek betege elé.

Először is had tegyek egy kis kitérőt az állatorvosok birodalmába. Szinte minden lakónegyedben van egy vagy kettő, és ha prüszköl, vakarózik, vagy éppen sokat kakil a kis szőrös, vagy akármilyen testborítású kedvencünk, már rohanunk is a nyüszítő, vinnyogó dobozunkkal, esetleg pórázunkkal a kezünkben.

Belépve a váróterembe érdekes látni, amint a szomszédok, vagy a papucsok rémei, a nagyhangúak, a rágicsálósak, a szökdösősek, és a kaparászósak mind fülüket behúzva, összekuporogva gubbasztanak a sarkokban, vagy a szállítóalkalmasságuk mélyén. Itt nincsen eb-harc, vagy macskakergetés, de a rivális kandúrok sem fújnak egymásra, mintha egy másik dimenzióba lépnénk, a tápláléklánc is megszakad egy kis időre. Hallgatag szövetségnek lehetünk tanúi, mivel minden egyes kis állatka jól tudja, hogy mi vár majd rá az időnként kitáruló ajtó mögött. Talán abban bíznak, ha csendben maradnak, a gazdi emlékezetéből törlődni fognak és nem kell bemenni arra a szurira, vagy az esedékes féreghajtásra.

A gazdik viszont nem feledkeznek meg róluk, sőt, szinte állandóan együttérző pillantásokkal csitítgatják a háziállatokat, de azok valahogy csak nem akarnak bedőlni nekik. Ilyenkor jön az a rész, amikor a szomszédos állattartókkal elegyednek kedélyes cseverészésbe. Akkor úgy tűnik, hogy nagyon is érdekel minket a másik kedvencének a sorsa. Mi pedig büszkén számolunk be arról, hogy most lesz ivartalanítva, nem kakil, vagy épen túl sokat (a széklet téma örökzöld sláger ezekben a várókban), nem eszik, nem alszik és sorolhatnám még egy oldalon keresztül.

A lényeg az, hogy mi ilyenkor együttérzünk velük, és mintha sorstársak lennénk, beszámolunk a mi állatkánk hasonló tapasztalatairól is. Mivel úgy tapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül, és van kivel megoszthatjuk a kis szőrmók gondjait, a várót belengi az emberi együttérzés és megértés szelleme. Itt mindenki barátságos és mosolyog, kedélyesen beszélget akár fél órát is egy vadidegennel, és még véletlenül sem jutna eszünkbe bemenni az előttünk érkező helyett, vagy éppen veszekedni a sorban álláskor.

Azonban mint írtam korábban, ez a cikkem a rendelők betegeiről szól majd, rólunk, kétlábúakról.

Nem sokkal az ivartalanítási kaland után, úgy adódott, hogy túl sokat pancsolva a Balaton vizében, begyulladt a fülem. Elvittem hát magamat a közeli rendelőbe, melynek várótermében a félhomályban kuksoltak a páciensek. Élt még az élmény bennem az állatorvosnál tapasztalt kedélyes hangulatról, ezért vidáman köszöntöttem a többi beteget. Csakhogy ezt nem viszonozta senki, leszámítva egy idős hölgyet, aki tüsszentett egyet.

Hogy mégsem legyen az enyém az utolsó szó, félhangosan megkérdeztem, hogy ki a van előttem a sorban. Ekkor egy fiatalabb férfi, odaböfögte a telefonja kijelzője mögül, hogy majd szólítanak. Utána a helyet ismét kitöltötte a síri csend. Egy kiszavazott zenei vetélkedő szereplőjének szégyenérzetével kullogtam a helyemre, az egyik kényelmetlen székre. Hogy ne tűnjek ki a sorból, elővettem hát én is a mobilomat, és követve a többiek példáját, gondterhelten belemerültem a közösségi média érdektelen szennyébe.

Belefeledkezve a tükör előtt csücsörített szelfik, házi süteményestálak, buli- és nyaralási képek, családi események és leánykérések lájkolásába csak teltek a percek, majd az órák egymás után.

A valóságba egy éktelen rikácsolás hozott csak vissza, amikor egy botjára támaszkodó öregúr veszekedett a nála fél méterrel magasabb és fele annyi idős férfival, hogy miként merészel benyitni a rendelőbe. Az ajtónál álló fiatalember hiába magyarázta, hogy ő már volt itt, csak ki kellett fizetnie az ellátást az emeleten – mivel nem volt biztosítva -, az aggastyán fenyegetően emelkedett ki kényelmetlen sztk-s székéből.

Ekkor eszembe jutott az állatorvos. Ha egy kis kedvenc azt hozza ki belőlünk, hogy udvariasak és előzékenyek leszünk egymással, akkor talán a mi rendelőinkbe is kötelezővé tenném a kutyák, macskák, vagy bármilyen kis „egyemmegaszívétdearanyos” behozatalát. Akinek pedig nem tart otthon ilyesmit, az legalább egy kanárit kölcsönözhetne a betegfelvételnél. Ha együtt tudunk érezni egy másik lénnyel, akkor már csak egy lépés lenne, hogy embertársainkkal is empatikusak legyünk.

Sorozat humor

Vicces tojás humor

http://www.karikaturarendeles.hu/

The post A mancsúriai jelölt appeared first on Antinetpresszáns.

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

Még amikor a kereskedelmi csatornákat csak külföldiül lehetett fogni, és mindenki tudta, hogy mi lesz este a tévében, akkor volt népszerű egy sorozat, ami a német orvosok életéről szólt. A koros, de sármosfődoki méltóságteljesen játszotta szerepét, olyan környezetben ahol szívesen töltené bárki élete utolsó napjait.

Utána jött az amerikai verziója, pörgős, már-már akciófilmbe illő temperamentumával, és persze egy újabb jóképű fehérköpenyessel, aki akkor elkezdhette a női szívek megdobogtatásának a pályafutását.

Mi pedig megtanultuk rajongásig szeretni az orvosokat, vagy legalábbis az őket alakító színészeket. Persze ez nekünk már szinte sci-finek számított, amikor még a kommunizmus szövődményeiből gyógyuló magyar egészségügy a közelébe sem jöhetett a Schwarzwaldi színvonalnak.

Az idő pedig csak telt, és szépen lassan mi is azokká az oly megvetett, de igazából irigyelt kapitalista társadalmak táborába csatlakoztunk. A jót pedig nem csak, hogy könnyű megszokni, de állandó léte elégedetlenséget és az elvárások mércéjének az emelkedését szüli.

Talán mi sem tudjuk, hogy mit szerettünk volna igazán, esetleg egy kicsit azt, hogy egy idő után kórházainkba luxus körülmények között fogadnak majd minket, ultramodern felszerelésekkel, keményített köpenyben Brinkman professzorhoz hasonló, jó modorú főorvosok.

Lehet, hogy a mi elvárásaink voltak nagyok, vagy az egészségügynek még nem sikerült kigyógyulnia a kommunizmus szövődményeiből, de egy idő után elkezdtük keserű csalódás szájízével kritizálni az ellátást.

Egy részben lehet, hogy igazunk van, egy részben talán nem. Én nem vagyok sem orvos, sem politikus, hogy átlássam teljesen, miként működik a rendszer, vagy miként nem. Ezért ez a cikk, most nem erről fog szólni.

Pár nappal ezelőtt utam egy igen előkelő helyen lévő Budai kórház magán-nőgyógyászatára vezetett. Ha most az olvasó a nevemre szeretne visszatekerni, jól emlékszik férfi vagyok, és egy női ismerősömet vittem el oda. Én egyébként, ha szükséges, urológiára szoktam járni. Ezt a témát viszont már alaposan kivesézte a legtöbb hazai komikus.

Az intézmény maga olyan előkelő részen helyezkedett el, hogy a hajnali dértől keletkezett kicsapódások is Swarowsky kristálynak tűntek. A telkek árait itt lottó ötös nyertesinek a pénztárcáihoz igazítják, az épület maga pedig tekintélyparancsolóan emelkedett ki a Budai hegyoldalból.

Csak messziről. Közelről ugyanolyan rozogának és megviseltnek tűnt, mint az ide beutalt betegeinek egy része. Bár megkezdték málladozó falait felújítását, belépve mégis olyan volt, mintha egy férágjáraton keresztül visszakerültem volna az időben, 1982-be.

A retró itt nem egy divatos irányzat volt, hanem az eredeti bútorzat, mely természetesen tökéletesen illett a belül is elhanyagolt, múltat idéző környezetbe. Nem a dizájn a fontos, hanem azok, akik gyógyítanak, vigasztaltam magamat és persze az ismerősömet is.

A meglepetés csak akkor következett, mikor felmentünk lifttel a nőgyógyászatra. Itt mintha a felvonó lett volna az időgép, mely visszavitt minket nem csak a jelenbe, de ezúttal egy hivalkodó milliomos nappalijába.

A jómód minimalista stílusban ugyan, de megütött amint beléptem a rendelőbe. Minőségi burkolóanyagok, kristálycsillár, divatos kép a falon, ultra modern ülőalkalmatosságok és persze egyedileg a hely hangulatához tervezett információs pult fogadott minket.

Tudom, hogy nincsen jogom ítélkezni egy befektetők által alapított magánrendelő kialakítása felett, mint ahogyan a magyar egészségügyet sem szeretném szapulni.  Viszont ami elgondolkoztatott engem, az az égbe kiáltó kontraszt volt, ami átkelhetetlen szakadékot képzett az amúgy egymással jól megférő, két intézmény között.

Világos, hogy a magyar egészségügy gondokkal küzd (ami remélem egyszer rendeződik majd), és mindenkinek szíve joga olyan üzletet indítani, amilyet akar, vagy épen van rá kerete.

Megértem, hogy ilyen ellentétekkel mindenhol találkozhatunk. Előkelő éttermek omladozó házakban, kényelmes buszok, ócska pályaudvarokon, vagy jó cikkek egy átlagos weboldalon, mint mondjuk ez.

Az ilyen ellentéteket megszokhattuk már, és bár lehet, hogy a jobb helyek, néha rosszabb környéken vannak, általában nincs mellettük gyengébb minőség, amitől ennyire elüthetne.

A fentebb említett példa viszont olyan volt nekem, mintha egy iskola menzáján nyitottak volna egy kis osztrigabárt, ahol friss homár is kapható.

Azért záró gondolatként avval vigasztalnám az olvasót, hogy az esetek nagy többségében ugyanazok az orvosok dolgoznak a magánrendelőkben, mint az államiakban, és nem a Fekete Erdőből költöznek hozzánk. Talán néha fordítva.

Viszont nekünk nem is az számít, hogy van-e kristály csillár a rendelőben, vagy kép a falon, hanem az, hogy meggyógyuljunk, ha betegek vagyunk.

Humoros vicces mobil

Humoros bűn

http://www.karikaturarendeles.hu/

The post Elfeketedett erdő klinika appeared first on Antinetpresszáns.

Írta Tóth Ági

A kórház udvarán hóember álldogál. Többen is megcsodálják. Az emeleti ablakokból betegek mosolyognak le rá. Láthatóan gyógyító hatással van rájuk.

– Istenem – mondja mellettem a felkötött karú asszony – milyen aranyosak ezek az egészségügyi dolgozók, hogy ily módon kedveskednek a szegény, fájdalomtól szenvedő betegeknek. Máris kezd elmúlni a hasogatás a karomból.

– Én csak azért nem sírom el magam, mert kontaktlencsét hordok – kapcsolódik a beszélgetésbe egy epe műtéten átesett finom úri hölgy.

– Hát, ami igaz, az igaz – szólalok meg én is. – Ezt a hó csodát nem akárki formálhatta, hanem egy pályát tévesztett szobrászalkat. És milyen eredeti.  Fazék helyett báránybőr sapka van a fején. Igaz, a seprű hiányzik a kezéből, de istenien áll neki a kockás szatyor.

Már sokan tapasztják homlokukat az ablakokhoz. Lassú pelyhekben hull a hó. Belepi a várakozó mentőautókat. A hóembernek csak vörös paprika orra virít. Az ortopédia sürgősségi osztályáról éppen gipszelt karú férfit kísér ki a nővérke, amikor a hóember nagyot tüsszent.

– Jesszusom, – sikítja az ápolónő – a Józsi bácsit itt felejtette a fia!

A csokiba öntött hírnév, humoros monológ

Hangtolakodó, vicces történet egy orvosi rendelőről

Viccvitamin, poén egy kutyáról

Karikatúrarendelés profiktól

Tóth Ágnes, író, költő, újságíró. Született Nagyváradon, ahol most is él és alkot. Tagja a MÚRE-nak (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) Itt dolgozott:

Bihari Napló napilapnál szerkesztő-riporter, rovatvezető. Reggeli Újság, külmunkatárs. A nagyváradi TVS kábeltévé műsorainak szerkesztője, a Duna TV, MTV tudósítója 1994-2003 között.

Jelenleg a Napsugár, Szivárvány kolozsvári gyermeklapok külmunkatársa. Az Író- Cimbora, kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalom alkotói fórumának tagja.  Több kulturális lap közli írásait. (Várad, Látó, Napsugár-Szivárvány, Szitakötő, Magyar Napló, Napút, Biharország, Reggeli Újság, CsigaHáz) Több mint 30 versét megzenésítették, sőt animációs film is készült a Mit tett az ősz c verséből.

Zenés –verses irodalmi műsorokat tart interaktív játékokkal egybekötve kisiskolásoknak, Trifán László váradi dalszerzővel közösen. Mintegy 15 kötete jelent meg. (Versek, novellák, regények, humoreszkek, CD-k gyermekdalaiból.)
Megjelent művei:

Eszem ága – gyermekversek, Didacta Kiadó, Kolozsvár, 1997.
Élni fogsz,- novellák, Literátor Kiadó, Nagyvárad, 1999.
Tótágas, -Humoreszkek-szatírák, Literátor Kiadó, Nagyvárad, 2000.
Karóra bableves és Nostradamus,- novellák, Literátor Kiadó Nagyvárad, 2003.
Álom-bálon, -gyermekversek, Literátor kiadó, Nagyvárad, 2005.
Tükörtojás kalapban, -gyermekversek, Prolog kiadó, Nagyvárad, 2006,
Mámikák szűzmáriái, -ifjúsági regény, Mákvirág Kiadó, Nagyvárad, 2009.
Színek keringője – gyermekversek, Mákvirág kiadó, Nagyvárad, 2010.
Macskadomb, CD– gyermekdalok -Posticum 2012. (Verseit Trifán László, a legendás Metropol Együttes gitárosa zenésítette meg)
Az út elvisz valahová, novellák, -Várad-kiadó-Nagyvárad 2012.
Macskadombi versek –gyermekverses kötete, Kovács Klaudia képzőművész illusztrálásával. Várad –kiadó 2013
Pokol az emeleten – publicisztikai regény. Literaprint kiadó-Nagyvárad.2013
ABC parádé – gyermekverskötet kisiskolásoknak 2015. Várad kiadó
A halál katlanában – kisregény –kiadó a Holnap Kulturális Egyesület.-2016.

Mekkora a barackmag? Gyermekverskötete, melyet Eperjesi Noémi illusztrált a Holnap Kulturális Egyesületek hamarosan kiadja.

1991-ben a Fakutya kabaréban, melyet Urszinyi Fehér József rendezett, bemutatásra került 3 kabaréjelenete: a Mai Idők, Fekete karácsony, Tatárék.

Csupabohócok című zenés ifjúsági színdarabját a váradi Bábszínház magyar és román társulata játszotta. 1995-97-ben. Akvarelljeiből 1997-ben egyéni tárlat nyílt a váradi Tibor Ernő Galériában. Több irodalmi díjat, elismerő- és díszoklevelet kapott. A Várad kult folyóirat prózadíját, a Napút folyóirat prózadíját, Horváth Imre emlékvers pályázat különdíját. Első díjat nyert Debrecenben a II. világháborús katonatörténetek pályázaton, a Budapesti Magyar Írószövetség Bóbita költőversenyének III díját 2013.-októberében nyerte el. A Napsugár- Szivárvány gyermeklapoktól munkásságáért elismerő és köszönő oklevelet kapott. Vallja “Az alkotás öröme és a humor átsegít a gondokon. Olvasóim szeretete és, műveim iránti érdeklődése a legnagyobb honorárium számomra”.

The post A hóember appeared first on Antinetpresszáns.

Tóth Ágnes

(Vidám jelenet a kórház előtt)

Szereplők: Hacsek és Sajó

Szin: Kórház bejárata. Felette felirat. „1 sz.Kórház”.

Jelenet:

A kórház bezárt kapuja előtt Hacsek járkál le-fel, idegesen, vakargatva az üstökét. Arra jön Sajó és megáll.

Sajó: – Jó napot Hacsek.

Hacsek: – Jó napot Sajó.

Sajó: – Miért járkál itt ilyen idegesen a kórház előtt? Miért nem megy be?

Hacsek – Mert nem enged be a portás.

Sajó: – Miért nem engedi be?

Hacsek: – Mert ő egy bibliai alak.

Sajó: – Hogy-hogy?

Hacsek:- Ő a Hitetlen Tamás. Most lenne 3 órától fizikoterápiás kezelésem, de azt ordította, az előbb, amikor be akartam menni, hogy: “Na, na, polgártárs, be akar lógni beteglátogatóba, mi? Bacilust vinni a kórtermekbe, mi? Megfertőzni a legyengült betegeket? Nem látja a táblát? Ki van írva, hogy influenzajárvány miatt tilos a látogatás!

Sajó: – Miért nem mondta, hogy kezelésre megy?

Hacsek: – Mondtam, de nem hitte el. Azt mondta: – Ha kezelésre jöttem, akkor az oldalsó, klinikai bejáraton menjek be, nem itt a kórház főbejáratán.

Sajó: – És?

Hacsek: – Mondtam neki, hogy az oldalsó bejárat le van zárva fertőtlenítés miatt és ki van írva, hogy belépés a főbejáraton. Erre, aszongya –Persze, hogy le van zárva. Naná, és én vagyok a Jézus Krisztus. Mire én: Nem, öregem, maga nem Jézus Krisztus, maga a Hitetlen Tamás, hogy törje ki a nyavalya itt helyben.

Sajó:- Szerintem azért nem engedte be magát, mert nem adott neki borravalót. Ráadásul ez is olyan, mint a többi portás. Igazgatónak képzeli magát.

Hacsek: – Annak bizony, mert a délelőtt meg nem akart kiengedni az épületből, pedig akkor kaptam meg a kórházklinikán a küldőcédulát a délutáni kezelésre. Nekem támadt, hogy – Hova-hova, olyan sietősen? Ki akar lógni, mi? Mondtam neki, hogy sietek, mert  délután vissza kell jöjjek kezelésre, de nem hitte el. Csak azt fuvolázta, hogy: Engem akar átverni, Mars vissza azonnal a kórterembe! A betegeknek tilos elhagyni az intézményt. Ez szabály. Megértette? – Alig bírtam kimászni a mosdó ablakán. Most várok, amíg megjön a kezelőorvosom, hogy bevigyen. Hát ne üsse meg az embert a guta egy ekkora tahótól? Sajókám, én a jövő hónaptól átiratkozom arra a magánklinikára, ahova maga jár.

Sajó: – Nem ajánlom, hogy átiratkozzon, mert az ottani portás is egy bibliai alak.

Hacsek: – Hogy-hogy?

Sajó: – Ő Góliát.

Hacsek: – Olyan hatalmas?

Sajó: – Nem, csak azóta hívjuk így, amióta Dávid, a főorvos kisfia eltalálta a parittyájával a kapuban.

Hacsek: – Melyik részét?

Sajó: – A bal szárnyát. Nem is, a jobb szárnyát. Onnan a kő visszapattant és jól fülön vágta a portást. Azóta nem hall.

Hacsek: – Akkor az a portás egy süket angyal.

Sajó: – Süketnek süket. De miért lenne angyal?

Hacsek: – Hát most mondta, hogy két szárnya van. Egy jobb meg egy bal és a jobb szárnyát találta el Dávid. És mondja, ennek a Góliátnak van glóriája?

Sajó- Van. Ő hordja neki az ebédet. Glória, a nagyszájú takarítónő.

Hacsek: – Ne hülyéskedjen! Én nem az asszonyra, hanem a dicsfényre gondoltam, ami a Góliát feje fölött van.

Sajó: – Nincs semmiféle fény a feje fölött. Kioltotta Glória.

Hacsek: – Hogyan?

Sajó:- Agyon akarta ütni a partvissal a szúnyogot, ami a villanykörtén ült.

A szúnyog elrepült, az égő meg ripityára tört. Azóta sötét van, amíg másik égőt nem vesznek.

Hacsek: – Milyen szerencsések azok, akik arra a klinikára járnak!

Sajó: – Miért?

Hacsek: – Mert a maguk portása nem csak egy angyal, hanem se nem lát se nem hall. Így az odajárókat nem állítja meg, nem kötekedik velük, nem alázza meg őket. Igazán irigylésre méltó!

Sajó: – Csak ne irigykedjen, mert éppen emiatt rúgták ki, és ma hallottam, hogy a helyébe ezt a Hitetlen Tamást veszik fel, aki most nem engedi be magát. A jövő hónapban már munkába is áll. Ide pedig egy másik portás fog átszerződni a pszichiátriáról.

Hacsek a szívéhez kap, majd imára kulcsolja a két kezét és az égre nézve így fohászkodik: – Óóóó, drága Szent Rókus, könyörgöm, ments meg minket, szegény betegeket a kórházi portásoktól!!!!

Sajó:- Ámen.                                                 

Vége

Kritikus lelkiállapot, Tóth Ágnes

The post Bibliai portások, humoros párbeszéd appeared first on Antinetpresszáns.