Banyatank hadművelet
Már egy jó ideje zavar a nyikorgás. Eddig a szomszéd kakasa volt az, aki kiverte az álmot a szememből. Ő sajnos az örök vadászmezőkre távozott, amit én nagyon, de nagyon sajnáltam. Most valami fémes, csikorgó hangú szörnyeteg közlekedik a betonon. Minden hajnalban, pontban hatkor, hétvégén és.
Az ablakom sajnos nem lát rá az utcára, így magamban találgatok, hogy ki is lehet a zajforrás okozója. Már azon kezdtem el gondolkodni, hogy felkelek reggel, és megnézzem magamnak, hogy lássam kivel is állok szemben. Pontosabban fekszek, messze tőle, de hallom így is.
Talán egy féllábú kalóz siet a Duna partra, hogy elérj a gőzőst, mely Kanizsára viszi. Esetleg egy bolond bácsi a fémszekrényit viszi sétáltatni minden hajnalban, csak azért, hogy engem bosszantson. Vagy a macskák kaptak cipellőt vasból, és ezzel szambáznak pirkadatkor. Vagy a kopogó rém tér nyugovóra vaskarmaival, még utoljára megijesztve a környékbeli gyerekeket.
Egy napos délután láttam meg őt. Úgy hetven körül lehetett, az őszes hajú nénike pedig lassan battyogott a töredezett aszfaltú úton. Közben kis kerekes kocsiját húzta maga után. Nem döntötte meg, mint ahogyan azt kellett volna, hogy az erre szánt kerekeken guruljon. Inkább a nehezebb módszert választotta, állítva hagyva, a tartólábra támasztva vonszolta rakományát, mely tele lehetett pakolva megannyi akciós finomsággal.
Először gondoltam, rászólok, hogy nem rendeltetésszerűen használja az eszközt. Hisz lehet, hogy nem olvasta el a használati utasítást. Viszont ki vagyok én, hogy oktassak egy szép-korú hölgyet.
Hajnalonként most is hallom a kerekes szatyor nyikorgását, de hogy tudom, mi is a zaj forrása, már nem idegesít. Legtöbbször fel sem ébredek rá. Ez az élet rendje, a néninek battyognia kell az úton, akár hó esik, akár eső.
Vajon hova mehet?
Urszinyi Fehér Csaba
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Vicces nyikorgós történet