A peták árfolyama
Pénz humor poén
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Mindnyájan elítéljük, szidjuk, vagy éppen ábrándozunk róla. De amióta a föníciaiak felfedezték a pénzt, icipici ördögöcskéket csempésztek az életünkbe. Tudom, nem kell elégedetlenkedni, lehet, hogy jobban jártunk így, mintha kőtáblákkal, vagy egy kosár tojással kellene fizetni a közértben. Viszont annak ellenére, hogy jól tudjuk, csak egy eszköz, szentimentális kapcsolatot alakítottunk vele, mely nagyban befolyásolja az életünket.
Hiányától rosszkedvűek leszünk, ha sok kerül hozzánk, örömet okoz, és a mindennapjaink nagy részét annak szenteljük, hogy behódolva monetáris őfelségének, rabszolgaként szedegessünk össze minél többet belőle. Feláldozva ezért életünk nagy részét. Viszont a világunk annyira felgyorsult, hogy kinek van ideje papírokat számolni, amikor csak néhány érintés a telefonunkon, és a bankók arra áramlanak, amerre szeretnénk.
Mármint csak mi gondoljuk azt, hogy bankók. Igazából nem mások, mint petákok, melyek mintha a mesében léteznének, beszélünk csak róla. Egy rendszerben futó adathalmaz mondja meg, hogy mennyire vagyunk jómódúak, vagy eladósodottak. Meg tudjuk nézni, ha beérkezett számlánkra a fizetésünk, és ha nagyon ragaszkodunk hozzá, akár ki is vehetjük. Persze jó dolog lenne fogdosni, számolgatni és érezni, hogy éppen mekkora összeg fölött rendelkezünk. Ez viszont teljesen fölösleges, mivel a legtöbb kiadásainkat már Enterek lenyomásával, pin kódokkal, mágnes csíkok elhúzásával és pöttyentéssel rendezzük.
Mi pedig kiszolgáltatva élvezzük hasznait ebben a dimenzióban, míg bábként irányít minket a peták, a másik, mesebeli virtuális világból. Egy felmérés szerint szabadabban költünk, ha nem érintjük meg a kezünkből kiadott összeget. Egy gyors utalás kevésbé fájdalmas, és talán nem is tekintjük akkora kihágásnak, mintha egy újabb papírdarabtól szabadultunk volna meg, aminek az értéke egy ráírt szám volt.
Mivel a világban minden fejlődik, talán ez a rendszer is fog. Ki tudja, a jövőben csak gondolnunk kell egy csokis sütire, és már fizettünk is érte. Én azonban jobban értékelném, ha bevezetnék a rendszer fordított verzióját. Nem azért dolgoznánk a két kezünkkel, vagy agyunkkal, hogy egy gyakorlatilag kitalált világban honoráljanak minket érte. Hanem inkább el szeretném képzelni, hogy dolgozok, és már hozná is a postás a pénzkupacot.
Arra gondolnék, hogy vonatot vezetek, vagy űrhajós vagyok, esetleg politikus. A petákok pedig csak úgy gyűlnének a zsebemben, utóbbi esetben kifejezetten ott. Persze jól tudom, hogy ez csak egy paradoxon, és a postás nem is hozhatná ki a pénzt, hiszen ha senki nem dolgozna, akkor pont miért ő tenné.
Azért vallja be magának a kedves olvasó, nem lenne jobb egy olyan világban élni, ahol nem azért kellene gürcölnünk egész nap, hogy utána tőlünk távoli, átláthatlan rendszerek uraljanak minket, és mondják, meg mennyi pénzünk van, vagy éppen mennyivel tartozunk a banknak a hitelből, melynek világát még a petákböldjénél is kevésbé értjük.
