A karmolós karma
A közfelfogás szerint a karma, a népi „Jó tett helyébe jót várj” hiedelem szerint működik. A helyzet az, hogy igazából én sem tudom. Viszont mint a legtöbb ember, szeretek jelentéseket belemagyarázni a mindennapi történések mögé. Akár igaz, akár nem, ez a kis misztikum talán érdekesebbé teszi majd az írást.
Egy közértben álltam sorban a minap. Előttem hatalmas nő, nagy feltupírozott hajjal és óriási szőrmekabátban. Tudjuk, hogy a hölgyek képviselik a gyengébbik nemet, de én az asszonyságra, egy émelyítő parfümtől illatos óriási medveként tekintettem, mivel úgy vagy két fejjel lehetett magasabb nálam.
Előtte egy nénike ácsorgott, miközben fejét jobbra-balra mozgatva, azt láttam rajta, hogy valószínűleg elfelejtett valamit, csak nem tudta, hogy mit. Már majdnem a kasszához ért a hosszú, csúcsforgalmi várakozás közben, amikor bevillant neki egy csokoládészelet. Valószínűleg az unokának, vagy saját maga jutalmazására egy hosszú, bevásárlós nap után.
Ez édességek a kasszára merőlegesen, egy állványon sorakoztak, így ki kellett lépnie a sorból, és pár másodperces kutakodás után meg is találta a kedvenc csemegét. Diadalittasan kapta fel, és tért volna vissza a helyére, mármint ami maradt belőle, mivel a méretes, medveasszonyság előrelépve elfoglalta azt.
A nénike már csak a háta közepét látta a hölgynek, az pedig nem tudott és nem is akart tudomást venni róla. Az ő szabálya szerint, ha valaki kilép a sorból, nincsen apelláta, punktum. Én természetesen beengedtem a nénit magam elé, de láttam rajta, az a csalódott és szomorú nézést, amikor elvesznek az embertől valamit.
Nem volt neki sok, csak egy helye a sorban és nem akart ő mást, csak egy kis szelet csokoládét. És az, hogy a helyét ily rámenősen elvették, emlékeztették a mamát, hogy az ő szava nem számít ebben a világban. Nem a pár másodpercről volt itt szó, amivel többet kellett volna állnia, hanem arról, hogy átgázoltak rajta, úgy, hogy közben őt észre sem vették.
Ott, akkor úgy éreztem, hogy nem hagyhatom a nénit, hogy ezt gondolja, tennem kellett valamit, még akkor is, ha emiatt megszólítottam mackó asszonyságot.
„Elnézést hölgyem, vissza tetszik engedni a mamát a sorba?” mondtam neki a legudvariasabb hangomon, amin csak lehet, a legegyszerűbb kérést, aminek igazából jelentéktelennek kellett volna lennie.
Azonban nem volt az asszonyságunk számára, aki lassú, méltóságteljes törzsfordulata közben gyűlölködő szemekkel mért végig engem. Ki vagyok én, hogy zavarba hozzam őt, vagy megszóljam mások előtt? Az ő szemeiből ezeket a gondolatokat olvastam ki, de mivel a figyelem középpontjába kerültünk, kénytelen volt visszaengedni a mamit.
A nénike hálás tekintetével még egy pillanatra összetalálkoztam, majd elbattyogott a kijárat felé. Gondoltam itt vége is a történetnek, de azt akkor még nem tudtam, hogy arcátlan viselkedésem bosszúért kiáltott.
Dühét mackó asszonyság rám zúdította, és azt a fegyvert használta, ami leghatásosabb egy ilyen helyen. Nagyon lassan pakolt fel és le a szalagról. Az én áruimat már lég ledarálta a pénztáros, de ő még mindig rendezgetett előttem. A kosárból a zacskóba mindent élére állítva rakott el, a blokkot is gondosan hajtogatta össze. Mindezt a kassza mellett, úgy hogy én meg nem fértem hozzá a kifizetett dolgaimhoz. Az ő tekintetével is összetalálkoztam a kijáratnál, de abban nem hála volt, mint a mamáéban, hanem a sértett győztesek gőgje.
Azt hittem, hogy itt vége lesz a bosszú hadjáratnak, de a kezemben sajnos egy rekesz ásványvíz volt, melynek műanyag fogantyúja tompán nyikorgott, ahogyan a kocsihoz siettem vele. Azért gyártották így, hogy ekként cipeljük, és nem a hónunk alá csapva. Azt viszont nem tudom, hogy egy ilyen hegesztett fül hány métert is bír ki. Mondjuk én mínuszban mértem le, mivel három méterrel a kocsim előtt pattant el, a vizes flakonok pedig pattogva-gurulva indultak el a többi autó felé és alá.
Ekkor értettem meg, hogy a karma nem csupán akkor működik, ha jót, vagy rosszat teszünk valakivel. Akkor is utolér minket, ha másokat magunkra haragítunk és megsértünk. Lehet, hogy túl élénk a fantáziám, és sokat képzelek jelentéktelen dolgok mögé, de tanulságként leszűrhetjük, hogy ne csak akkor tegyünk jó valakivel, ha helyébe szeretnénk jót is várni.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Karma történet
