Az én inflációm

A hetes buszra csak fel kell szállnom, s máris történik valami, ami nem engedi, hogy eltunyuljon, elszenderüljön az elme, valami, ami szöget üt a fejembe, s arra késztet, hogy később szavakba öntsem. A minap is, fullasztó melegben kapaszkodom fel a tömött járműre, zihálva nézek körül, hátha akad ülőhely, hogy lehuppanjak és előkotorhassak egy könyvet. Sokan vagyunk, mégis megpillantok a távolban egy üres helyet.

Nosza! A civilizáltság íratlan szabályait betartva furakszom át a gőzölgő embertestek között, és már célba is értem. Ám ekkor meglepetésszerű látvány tárul szemem elé: az ülésen pénzérmék hevernek szanaszét, alighanem kiszóródtak egy hirtelen felpattanó utas zsebéből, aki az utolsó pillanatban kapott észbe, hogy le kell szállnia. Sebtiben megbecsülöm az érmék összértékét, akár kétezer forintra is rúghat!

Régen érzett gyermeki öröm tölt el, s már hajolnék is le, hogy összeseperjem és zsebembe csúsztassam a talált kincset, amikor hirtelen elbizonytalanodom, s vadul kezdenek kavarogni fejemben a cselekvés útját elálló gondolatok. Vajon mióta hevernek ott az érmék? Lehet, hogy már régóta, de rajtam kívül más fejében meg sem fordult volna a gondolat, hogy megkaparintsa? Ha így van, szégyellhetem magam! Vagy ha gondolt is rá más, a jólneveltség visszatartotta? Persze az is lehet, hogy néhány másodperce történt csupán, ami történt, s a közelben tartózkodó utastársak némelyike, aki hasonlóképpen tépelődik, még nem tudta eldönteni maga sem, hogy mitévő legyen. És tegyük fel, hogy végül is zsebre vágom a gazdátlan kincset, mit szólnak majd a többiek? Megvető pillantásokkal illetnek, esetleg durván rám ripakodnak? Megér nekem ennyit kétezer forint? Potom pénzért kockára tenni az önbecsülésem? A tett halála az okoskodás, tudjuk Madáchtól, s milyen igaza van! – addig-addig töröm a fejem, amíg kitekintek, s mit látok: az Astoriánál cövekel a busz, nekem meg ott van dolgom.

Sodródom a járdán a tömeggel, mint a víz felszínén úszó parafadugó, de nem csillapodik lelkem háborgása. A tépelődést ráadásul felváltja az önmardosás. Milyen puhány alak lettem! Hiú majom, a külvilág véleményét túlzott becsben tartó mimóza. Az érvek és ellenérvek sűrű rengetegében bukdácsoló, papírszagú elméleteket gyártó, a habozásnál tovább soha nem jutó, döntésképtelen figura.

Hát hová lett az a hatéves kisfiú, aki annak idején, a boldogtalan békeidőkben a járókelők rosszalló tekintetével mit sem törődve négykézlábra ereszkedett az Irányi utca sarkán álló mozi előtt, hogy félórán át erőlködve, fújtatva, homlokverítéket törölgetve, tetőtől talpig összekoszolódva

kibányásszon egy kétforintost a kiszáradt kanálisból egy faág segítségével?

Több mint hat évtized telt el az óta, ha szabad úgy fogalmazni, az én személyes inflációm jegyében. Ennyi idő alatt természetesen számtalanszor megesett, hogy pénzt pillantottam meg a járdán, vagy érme pottyant ki a zsebemből. És ahogy korosodtam, úgy emelkedett az értékhatár, amiért méltóztattam lehajolni. Hej, azok a régi szép idők, az 1950-es és 1960-as évek, amikor még fillérekért kutakodtam porban és piszokban! És hol tartok ma, a harmadik évezred húszas éveinek kezdetén? Kétszáz forintnál! Az idevágó következtések levonását csak részben bíznám szakavatott közgazdászokra, hiszen itt és most nem csupán a pénzromlásról van szó, ha sikerült jól kifejeznem magam, hanem egy személyiség (de)formálódásáról is. Nem is említve a test óhatatlan és rohamosnak tűnő satnyulását, ami, begörcsöl a kezem, úgy fáj leírni, a lehajolási hajlam és kedv ellenében hat.

Kissé elkalandoztam, hol is jártam? Ja, igen, az Astoriánál! Elintézek ezt-azt, utána, szentül fogadom, gyalog megyek haza, nem busszal, hátha rám mosolyog a szerencse, megint találok pénzt az utcán. És ha igen, lehajolok majd érte!

Szentmiklósi Tamás

Élete

Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Érettségi után segédmunkás, konyhai kisegítő, könyvesbolti eladó, majd 1973-tól 1975-ig a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külkereskedelmi szakának hallgatója volt. Egy évig angol szakos az ELTE Bölcsészettudományi Karán, aztán ugyanott a fordító és tolmácsképzőn szerzett végzettséget.

A Magyar Távirati Iroda külföldi sajtószolgálatánál helyezkedett el 1979-ben, itt dolgozott 1989-ig, közben párhuzamosan különböző nyelviskolákban tanár, illetve az OFFI (Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda) munkatársa volt. 1989 és 1991 között a Veres Pálné Gimnáziumban, majd 1991-től a Novus Gimnáziumban angoltanár.

Műfordítóként angolból fordít szépirodalmi és társadalomtudományi műveket, az alól kivétel Willy Brandt németből átültetett kötete (Szervezett őrület). A Kossuth Kiadó felkérésére 1988-ban lefordította Zbigniew Brzezinskitől A kommunizmus nagy bukása c. könyvet, a munka azonban végül nem jelent meg. Magyar származású szerzők angolul írt műveit is fordítja, Kolnai Aurél, Mannheim Károly, Róheim Géza tanulmányait ültette át magyarra.

Saját műveiben Szentmiklósi a karcolat és a memoár műfajának vegyítésével, néhol szociológiai igényű korrajzokban ábrázolja az elmúlt évtizedek magyar viszonyait. Írásaiból klubokban és kocsmákban (mely utóbbiak köteteinek visszatérő helyszínei) tartanak felolvasói esteket.

2007-től közel két éven át irodalmi és művészeti estek szervezője volt a Toldi Moziban. A Napút Online folyóirat állandó szerzője.

Művei

Írásai

• Porfelhő(Quóta Bt., 2008, ISBN 9789630643436)
• Füstvirágok – Egy disszidens kocsmatöltelék töredelmes vallomásai(Quóta Bt., 2009, ISBN 9789630665216)
• Korhatár nélkül(Quóta Bt., 2011, ISBN 9789638835413)
• Üzenőfalatok(Ganésha Szolgáltató Bt., 2012, ISBN 9789638835420)
• Ki nevet a végén?(Ganésha Szolgáltató Bt., 2013, ISBN 978-963-08-6269-1)
• Jöttem, láttam… (aztán nem győztem csodálkozni)(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789630885935)
• A többit találd ki!(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789631207705)
• Tibikönyv, avagy Minden a lélek!(Hegyi Zoltán Imrével, Jakab Istvánnal és Kállay Kotász Zoltánnal közösen, Műpártolók Egyesülete, 2014, ISBN 9789631213799)
• Felemás – Hány óra van?(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
• Felemás – Ököl és szó(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
• Vagy(Quóta Bt., 2016, ISBN 9789638835437)
• Kiöltöm a nyelvem(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835444)
• Snóblizni muszáj(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835451)
• Apu(Quóta Bt., 2018, ISBN 9789638835468)
• Egy krónikás dörmögései(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835475)
• Csoda minden áldott reggel(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835482)

Műfordításai

• Mitch Albom: Még egy nap(Könyvfakasztó Kiadó, 2006)
• Randolph L. Braham: A népirtás politikája – A Holokauszt Magyarországon(Új Mandátum Könyvkiadó, 2003)
• Willy Brandt: Szervezett őrület(Kossuth, 1987)
• Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ(Ciceró, 1996)
• James Herriot : Minden élő az ég alatt(Aqua Kiadó, 1995)
• A homoszexualitásról(vál., szerk. Tóth László, ford. Szentmiklósi Tamás, ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszék Hilscher Rezső Szopciálpolitikai Egyesület, T-Twins, 1994)
• Michael Oakeshott: Politikai racionalizmus(Kállai Tiborral közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2001)
• Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai(Eri Könyvkiadó, 1997)
• Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya(Falukönyv-Ciceró Kiadó, 1995)
• Nira Yuval-Davis: Nem és nemzet(Szabó Valériával közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005)

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentmikl%C3%B3si_Tam%C3%A1s

Talált pénz humor