A karalábés víz -

A karalábés víz

Humoros vízvásárlás

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

Mint a legtöbb jóléti társadalomban élő ember, miért igyak vizet a csapból ingyen (mondjuk azért is szoktam fizetni rendesen, kéthavonta), ha ezt megtehetem úgy, hogy palackozva veszem meg. Ezzel két probléma van csupán. Először haza kell vinni, majd külön szemeteskukába kell levinni, egy második zacskóban, amelyben a többi műanyagot gyűjtöttem.

És persze el is kell menni érte, mert hát így az egészségesebb. Ma is így történt, és meg is örültem, amikor az egyik kedvenc márkám le volt értékelve, 75 forintra. Végül is, minek vásároljak egyet, ha fél tucatot is kaphatok a boltban.

A kasszánál a hölgy kedves volt. Mondta, hogy nem kell megemeljem, mert csak beüti az akciós terméket. Fizettem, majd elgurultam ütemesen nyekergő kocsimmal. Lepillantottam a számlára (na jó, megnéztem, mindig meg szoktam), és bár nem volt fék a járművemen, azonnal megállt.

A hat víz helyett, ha karalábét számoltak fel nekem. Ami nem is lett volna gond, azon kívül, hogy az a fajta zöldség nem oltja a szomjat. Viszont ötször annyiba került, mint a vizeim. Majdnem 1500 forinttal lett több a kiadásom, olyan dolog miatt, amit meg sem ehetek.

A Salemi boszorkányokat nem nézték olyan megvetéssel, mint engem a több sorban álló, amikor feltartva őket, visszanyekeregtem a kasszás nénihez, a karalábés vizeimmel. Ő egykedvűen kért elnézést, mivel a rendszer azt ütötte, ő pedig ezt akarta. Valami ilyesmi. Azt mondta, hogy menjek az ügyfélszolgálatra. Előtte kígyózott a sor a garanciajegy érvényesítő és hozzám hasonlóan további elégedetlenkedő vásárlókkal.

Hajthatatlan voltam, és nem tágítottam. A kis csoport, akit feltartottam, szerintem azt fontolgatta, hogy a banyákhoz hasonlóan, engem is máglyán éget majd el, és ez érthető volt. Hamar előkerült egy hölgy, akinek volt kártyája, ezért valami főnökféle lehetett.

Kérte, hogy kövessem, majd soron kívül kiszolgált az ügyfélszolgálaton. Szerintem az ott várakozók között is, páran elkezdték tervezni, hogy hol lehet brikettet találni a boszorkányégetéshez. Afféle záróakkordként, amikor átemeltem a vizet, hogy magyarosan mondva, beszkennelje a kártyás hölgy, a palackokat tartó műanyag, (irodalmian fogalmazva) „kis sz#r” elszakadt. A vizek pattogva gurultak szét, bájosan nekicsapódva az anyukám foglalkozását fejükben firtató plázalátogatónak.

A pénzt ugyan visszakaptam, de aznap este még órákon át csuklottam, és ahogy a muter később elmondta, ő is.