Vihar a slozin

Belépek az áruház mosdójába, felkapcsolódik a szenzoros világítás, a hangosra állított, belső zenei és vásárlótájékoztató rádiójukból pedig épp szól egy lassú dalt éneklő nő hangja. Itt, a mellékhelyiségben a hangszórókból ezt énekli a hölgy, balladai drámaisággal, motivációs nagyívűséggel: „Let it go, let it go/Can’t hold it back anymore” (ford. Engedd el, engedd el! Nem tarthatod vissza többé!)

Hű, nem semmi, hogy ennyire törődnek a vásárlóval, de én csak kezet mosni jöttem.

Ám akkor is folytatja: „Let it go, let it go/Turn away and slam the door” (ford. Engedd el! Engedd el! Fordulj meg és csapd be az ajtót!) Értékelem az empátia jelét, viszont nem lesz semmi door, csak kézmosás, itt, az előtérben. De beleéléssel zengi tovább: „Don’t care what they’re going to say/Let the storm rage on” (ford. Nem érdekel mit mondasz! Engedd, hogy dühöngjön a vihar!) Jóvanmán, értem, de nincs storm, összefogdostam egy csomó árucikket az üzletben, na, hagyjuk már.