Mr. Hamupipő
Tudom, hogy rossz szokás, és nem illik kíváncsiskodni, és orromat mások dolgába ütni, de ha egyszer furdalja az oldalamat, nincs mit tenni. Amikor egyszerű, hétköznapi tárgyak nem a rendeltetésnek megfelelően vannak használva, vagy oda nem illő helyen bukkannak elő, gyermeki ártatlansággal csodálkozunk rá az esetre. Talán mert kitűnik évek alatt megszokott rendszerünkből, és nem tudjuk sem feldolgozni, sem hova tenni az új eseményt. Ekkor tesszük fel, az amúgy gyerekektől idegesítő kérdést: De miért?
Ilyen eset például egy vízparton hagyott autósülés, vagy egy melltartó fele a sportáruház parkolójában. Láttam már magára hagyott vécécsészét egy erdő közepén, vagy fél pár zoknit egy pláza vécéjében. Ekkor hosszú percekig kattogunk a látvány felett, magunkban keresve logikus magyarázatot az abszurd látványra, de hiába.
Szinte elvárnánk, hogy ezek a tettek elkövetői kis laminált cetliket hagyjanak maguk után, a helyszínen. Akkor talán nem feszegetnék logikai tűrőképességünk határait. Mennyivel nyugodtabban sétálnánk tovább a tisztáson, ha a WC ülőkére ráírta volna korábbi tulajdonosa, hogy azért cipelte ki az erdőbe több kilométeren keresztül, mert szarvas itatót akart belőle csinálni, vagy ilyesmi A hölgy azért dobta el fél melltartóját a parkolóban, mert maszknak akarta használni, tartva a Korona vírustól. Egy úriember is megosztaná velünk, hogy azért húzta le és hagyta hátra egyik pár zokniját, mert nem akart hozzáérni az ajtó kilincséhez, és kidobva azt a kuka mellé esett.
Jól kinevetnénk őket magunkban, de tudva, hogy tettüket megfontoltan, szükségeikhez igazodva követték el, elfogadnánk és tovább mennénk azzal, hogy ez az élet rendje. Így csak arcunkba dobják a nagy kérdést, mi meg rágódhatunk rajta, vajon miért is tesz valaki ilyesmit.
Mivel még pár napig érvényes az edzőbérletem, ma délelőtt elmentem a konditerembe. Belépve az öltözőbe a már korábban említett kérdőjel ugrott az arcomba, egy padlón heverő magányos bakancs képében.
Nincsen gondom a lábbelikkel, sőt egy ilyen helyen kifejezetten gyakran találkozik velük az ember. Ami viszont elgondolkodtatott az a csuka volt, amelyik nem is volt jelen.
A kérdések gépezetének fogaskereke azonnal elkezdett zakatolni agyamban. Hova lett a másik bakancs? Lehet viccből ellopták, kidobták? Véletlenül bezárta a szekrénybe, míg a másikat elöl hagyta. Vagy szórakozottságból felemásan, az edző- illetve utcai cipőiben ment haza. De akkor hova lett a másik lábbeli.
Próbáltam logikát varázsolni az amúgy teljesen jelentéktelen esemény mögé.
De ekkor kinyílt az öltöző ajtaja, és belépett rajta a megoldás, egy több mint két méter magas, százhúsz kilós óriás személyében.
Bár izmai hatalmasak voltak, ő mégis sántikált, mivel egyik lábát járógipsz borította. Mivel ilyen nagyméretű emberekkel nem szoktam sem viccelődni, sem kínos kérdéseket felrakni nekik, összeszedtem magamat és magam mögött hagytam őt.
De azt megtanultam, ha legközelebb oda nem illő dolgokkal találkozok, talán ha egy kicsit elidőzök majd a helyszínen, megtudhatom, hogy miért is cipel ki valaki egy vécécsészét az erdő közepére.
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Az https://www.antinetpresszans.hu/ az Igényes humorlap szervezésében:
Élmény Stand-upVilágjáró Show és Vizuális Mém-Stage valamint Karikatúra kiállításMeghívjuk egy világ körüli utazásra, amely során a klasszikus Stand Up mellett, Világjáró Stand up-on, Vizuális Mém-Stagen és Karik…
Vicces lom humor