Tartás

A Magyar Távirati Irodában, ahol közel tíz évet lehúztam fordítóként, ha jól emlékszem, 1979 és 1989 között, jobbára újságcikkeket és folyóiratokban megjelent tanulmányokat fordítottam angolból és németből magyarra. A fordítók akkoriban diktafont használtak, vagyis magnóra mondtuk a szöveget, amit aztán a gépírónők fülhallgatón hallgatva legépeltek. A gépelés után ellenőriztük az anyagot, amely utána mehetett a szerkesztőhöz. Sok gépírónőnek diktálhattam, de közülük bizonyos Erzsébetre emlékszem leginkább, s nem véletlenül.

Vezetéknevét nem árulom el, csak annyit közölhetek, hogy „cz”-vel végződött, és tudjuk, hogy nomen est omen. Erzsébet akkoriban már jóval túl lehetett a hatvanon. Alakját könnyű felidézni, ha egyszer találkoztál vele, a látvány örökre beléd ívódott. Elég magas termet, karcsú derék, nemes tartás, némi raccsolás. Mindig magas sarkú cipőt viselt és feketébe öltözött, roppant elegáns volt, mint aki munka után haza sem ugrik átöltözni, hanem egyenesen megy az Operába, persze taxival. A folyosón úgy vonult, akár egy királynő. Dús fekete haját kontyban hordta, ahányszor ránéztem, olyan érzésem támadt, hogy éppen a fodrásztól jött. Nyakában arany ékszerek, ujjain megannyi arany gyűrű, mélyvörösre lakkozott körmök, a nap minden órájában tökéletes smink, bódító parfümáradat, bele is szédültem, amikor fizikai közelségbe kerültem vele.

Kevés szót váltottunk, mert senkivel nem beszélgetett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akinek volt némi emberismerete, az nem is próbálkozott azzal, hogy belső köreit zavarja. Magánéletét sűrű homály fedte. Rémlik, mintha sokáig édesanyjával élt volna, aki aztán elhunyt, ő meg egyfolytában gyászolta éveken át.

Az MTI-ben keveset kerestek a gépírónők, lasszóval kellett fogni őket, mert ugyanakkor nehéz és sok volt a munka, s aki mégis kötélnek állt, azt hónapokig kellett betanítani, mire eljutott odáig, hogy oldalanként csupán négy-öt otromba hibát ejtsen. Erzsébet azonban nem csak külsőre, szakmailag is kilógott a sorból. Ragyogóan gépelt, gyorsan, pontosan és tisztán. A helyesírást jobban tudta nálam, s előfordult, hogy egy-egy nyelvhelyességi hibámat magától kijavította, persze mélyen hallgatva róla, nehogy megbántson. Soha nem ütött félre, jó volt ránézni az általa gépelt oldalakra, mintha egy igényes nyomdából kerültek volna ki.

Erzsébet tehát tökéletes munkaerő volt, egyetlenegy dolgot leszámítva, amivel eleinte a sírba tudott volna kergetni. Bizonyos fogalmakat – anya, gyermek, haza, hazaszeretet, becsület, lelkiismeret stb. – kizárólag nagy kezdőbetűvel volt hajlandó leírni. Hiába könyörögtem neki, hogy minek csinál fölösleges munkát, hiszen utólag úgyis ki kell javítani a nagy kezdőbetűket, szavaim leperegtek róla. Erzsébet csak megmosolygott egy arisztokrata hölgy felsőbbrendűségével, finoman megrándította a vállát, mintegy jelezvén, hogy az audiencia véget ért, eredjek a dolgomra – és ment minden tovább, ugyanúgy, nagy kezdőbetűkkel.

Idővel beláttam, hogy kár erőlködnöm, Erzsébetet úgysem tudom jobb belátásra téríteni. Miért ne járna ki ennyi gépírónői szabadság a különben makulátlanul dolgozó Erzsébetnek? Elvégre Füst Milán is fittyet hányt az akadémikus helyesírási szabályokra, s tetszés szerinti ékezettel írta le a magánhangzókat költeményeiben. Na, ugye!

Ma már, vén fejjel tisztelettel adózom Erzsébet akkori, megalkuvást nem ismerő magatartásának és, ami késik, nem múlik, kezdem sejteni, hogy mi minden rejlett mögötte.

Szentmiklósi Tamás

Élete

Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Érettségi után segédmunkás, konyhai kisegítő, könyvesbolti eladó, majd 1973-tól 1975-ig a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külkereskedelmi szakának hallgatója volt. Egy évig angol szakos az ELTE Bölcsészettudományi Karán, aztán ugyanott a fordító és tolmácsképzőn szerzett végzettséget.

A Magyar Távirati Iroda külföldi sajtószolgálatánál helyezkedett el 1979-ben, itt dolgozott 1989-ig, közben párhuzamosan különböző nyelviskolákban tanár, illetve az OFFI (Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda) munkatársa volt. 1989 és 1991 között a Veres Pálné Gimnáziumban, majd 1991-től a Novus Gimnáziumban angoltanár.

Műfordítóként angolból fordít szépirodalmi és társadalomtudományi műveket, az alól kivétel Willy Brandt németből átültetett kötete (Szervezett őrület). A Kossuth Kiadó felkérésére 1988-ban lefordította Zbigniew Brzezinskitől A kommunizmus nagy bukása c. könyvet, a munka azonban végül nem jelent meg. Magyar származású szerzők angolul írt műveit is fordítja, Kolnai Aurél, Mannheim Károly, Róheim Géza tanulmányait ültette át magyarra.

Saját műveiben Szentmiklósi a karcolat és a memoár műfajának vegyítésével, néhol szociológiai igényű korrajzokban ábrázolja az elmúlt évtizedek magyar viszonyait. Írásaiból klubokban és kocsmákban (mely utóbbiak köteteinek visszatérő helyszínei) tartanak felolvasói esteket.

2007-től közel két éven át irodalmi és művészeti estek szervezője volt a Toldi Moziban. A Napút Online folyóirat állandó szerzője.

Művei

Írásai

• Porfelhő(Quóta Bt., 2008, ISBN 9789630643436)
• Füstvirágok – Egy disszidens kocsmatöltelék töredelmes vallomásai(Quóta Bt., 2009, ISBN 9789630665216)
• Korhatár nélkül(Quóta Bt., 2011, ISBN 9789638835413)
• Üzenőfalatok(Ganésha Szolgáltató Bt., 2012, ISBN 9789638835420)
• Ki nevet a végén?(Ganésha Szolgáltató Bt., 2013, ISBN 978-963-08-6269-1)
• Jöttem, láttam… (aztán nem győztem csodálkozni)(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789630885935)
• A többit találd ki!(Ganésha Szolgáltató Bt., 2014, ISBN 9789631207705)
• Tibikönyv, avagy Minden a lélek!(Hegyi Zoltán Imrével, Jakab Istvánnal és Kállay Kotász Zoltánnal közösen, Műpártolók Egyesülete, 2014, ISBN 9789631213799)
• Felemás – Hány óra van?(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
• Felemás – Ököl és szó(Ganésha Bt., 2016, ISBN 9786158039208)
• Vagy(Quóta Bt., 2016, ISBN 9789638835437)
• Kiöltöm a nyelvem(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835444)
• Snóblizni muszáj(Quóta Bt., 2017, ISBN 9789638835451)
• Apu(Quóta Bt., 2018, ISBN 9789638835468)
• Egy krónikás dörmögései(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835475)
• Csoda minden áldott reggel(Quóta Bt., 2019, ISBN 9789638835482)

Műfordításai

• Mitch Albom: Még egy nap(Könyvfakasztó Kiadó, 2006)
• Randolph L. Braham: A népirtás politikája – A Holokauszt Magyarországon(Új Mandátum Könyvkiadó, 2003)
• Willy Brandt: Szervezett őrület(Kossuth, 1987)
• Arthur Conan Doyle: Az elveszett világ(Ciceró, 1996)
• James Herriot : Minden élő az ég alatt(Aqua Kiadó, 1995)
• A homoszexualitásról(vál., szerk. Tóth László, ford. Szentmiklósi Tamás, ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitikai Tanszék Hilscher Rezső Szopciálpolitikai Egyesület, T-Twins, 1994)
• Michael Oakeshott: Politikai racionalizmus(Kállai Tiborral közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2001)
• Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai(Eri Könyvkiadó, 1997)
• Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya(Falukönyv-Ciceró Kiadó, 1995)
• Nira Yuval-Davis: Nem és nemzet(Szabó Valériával közösen, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005)

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szentmikl%C3%B3si_Tam%C3%A1s

Humoros diktálás