Táncoló kis cipők -

Táncoló kis cipők

Érdekes történet a táncról

Írta: Dusi Bíró

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki mindig arról álmodott, hogy eltáncolgat, egy egész életen át. Először, mint óvodás húzott magára díszes magyar ruhát, gyöngyös pártával a fején, és piros kis szattyánbőr kis csizmát, melyet oly büszkén viselt a színpadon állva.
Akkoriban nagy divat volt, hogy dalesteket tartottak. Különböző kórusok léptek fel a kisváros több művelődési házában is. Ő mindig jelen volt a kis csoportokkal, melyek az iskolájukat képviselték.

Egy – egy kórusmű elhangzása után következtek, és eltáncolták a jól begyakorolt koreográfiát, melynek mindig nagy sikere volt.
Volt egy olyan csoport, akik betanultak több olyan táncot is. Orosz mozdulatokról volt szó. Emlékszem, amikor azt kellett eljárni, hogy

ÁLL EGY NYÍRFA RÉTEN,
VIRÁGFÜRTÖS NYÍRFÁCSKA A RÉTEN,
DÚLI- DÚLI A RÉTEN, DÚLI- DÚLI A RÉTEN,

NYÍRFA ÁGA JÓL KIFARAGVA,
ABBÓL LESZ A JÓ BALALAJKA
DÚLI- DÚL BALALAJKA,
DÚLI DÚL BALALAJKA

És akkor a lányok hosszú fehér gyolcsruhában, díszesen hímzett köténykében lassú apró lépésekkel körben jártak. A fiúk pedig guggolós lábukat kidobáló lépésekkel táncolták őket körben, utánozva az orosz néphagyományokat.
Azonban, meg sem közelítették őket. Mint később láttam a szovjet Állami Balsoj Táncegyüttest, azt senki nem tudta úgy csinálni, mint ők. Az a fergeteges temperamentum, ahogy ők mozogtak a színpadon, és röpködtek a levegőben, utánozhatatlan volt.
Amikor már nagyobbacska lettem, a táncról nem mondtam le. Át tudtam volna mozogni két napot és éjszakát is egyben. Annyira fáradhatatlan voltam, a táncoló kis cipőimet sorra használtam el. Egy nyáron három pár szandált is elnyűttem. Mivel nem mehettem mindig ugyanabban a cipőben, egyszerre több is kopott.
Volt olyan is, amikor mezítláb mentem haza, mert az új lábbeli, amely nem volt bejáratva, feltörte a lábamat. Mit számított ez akkor. Fiatal voltam, és nem éreztem, fáradtságot soha.
Ilyenkor eszembe jutnak azok a dalok is, amikre akkor táncoltunk. Hej, bizony azok voltak a szép idők, és nagyon jó rá emlékezni. Sokszor álmomban is táncolok, és élem meg azt, amit elszalajtottam azzal, hogy férjhez mentem, és utána évekig nem suhantam azokban a táncoló kis cipőimben.