Szia uram, van egy Bitcoinod?
A figyelmeztetést megkaptam.
Van egy kedves, mindig vidám kéregetős csávó, akinek egyszer, találomra odaadtam az általam magamnak frissen vásárolt élelmiszert, mert megszólított az utcán, és kérte, hogy vegyek neki valami ennivalót.
Amikor a kezébe nyomtam a palacsintákat és a kólát, akkor még az volt az első reakciója, hogy:
„Komolyan? De hát maga akkor mit fog enni?”
Azóta mindig köszön, és mindig nagyon kedves velem. Persze, tudom én, hogy azért, hogy a végén mindig valamilyen formában pénzt kérjen.
Most is összefutunk az utcán, épp egy nagy csomagnyi PET-palackot hurcolva jön szembe. Most is nagyon kedves, és a vége most is az, hogy adjak neki pénzt. Mondom, hogy nálam már nagyon rég nincs készpénz, soha, mindig csak kártyával járok.
Erre mutatja, hogy itt van rögtön egy bankfiók, menjek, és vegyek ki. Mondjuk, tényleg itt van egyébként bankfiók. Jelzem neki, hogy bocs, de nekem is szükségem van a pénzemre.
Erre ő, nagyon kedves, mosolygós stílusban, majd vidáman kezet nyújt, és kétfelé megyünk tovább:
„Jó, de legközelebb, ha újra találkozunk, és megkérdezem, legyen Önnél, hogy tudjon adni nekem.”
😄
(Vicces is, de persze értem azt is, hogy nem egészen pontosan így akart fogalmazni, meg láttam mögötte a dolog pszichológiáját is: leginkább azt szeretné, hogy ne kelljen kéréssel megalázkodnia, és ráadásul fölöslegesen, eredménytelenül.
Kb. ahogy Nagy László írta a versében, igaz, hogy ő Istenhez, de ez most tökmindegy: „nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem”.)
Az Antinetpresszáns, egy humorlap
Gondolatokat oszt meg, és elgondolkodtat. A szenzációk és botrányok hajszolását, vagy hatásvadász, befolyásoló cikkek közlését, meghagyjuk másoknak.
Nem a hírekről tájékoztat, vagy a politikáról formál véleményt, de még be sem számol róla.
Egyszerűen szórakoztat, nevettet és olyan dolgokkal foglalkozva, melyek a mindennapjainkat töltik ki.
Elvünk az, hogy pozitív, életvidám gondolatokkal töltsük fel az olvasót, még akkor is, ha témáinkat, az életben felbukkanó abszurd dolgok biztosítják.
Urszinyi Fehér Csaba
Főszerkesztő




