Barkácsolok -

Szórakoztató történet

Írta: Dusi Bíró

Egyik nap arra ébredtem, hogy a cicám ott feküdt a fejem mellett, és átölelte a nyakamat. Furcsa, de örömteli érzés volt. Viszont arra is gondoltam, hogy mi lesz akkor, ha véletlenül alvás közben kárt okozunk egymásban.

Az jutott az eszembe, ha csináltatnék neki egy kiságyat, akkor kényelmesen pihenhetne rajta, és nekem sem kellene vigyáznom arra, nehogy ráfeküdjek. Elkezdtem keresgélni az interneten, hogy hol tudok venni neki egyet készen, de sehol nem találtam, olyat, ami megfelelt volna.

Ekkor megrajzoltam, az általam elképzelt állatbútor tervét. Meg akartam kérni egy asztalos ismerősömet, hogy állítsa össze nekem, de nem ért rá.
Rávettem hát magam a nagy feladatra. Kiszámoltam a megfelelő anyagmennyiséget, ami szükséges volt a művelethez. Elmentem az egyik közeli barkácsáruházba.
Elindultam megkeresni benne a faárú részt, ami elég messze volt a bejárathoz, de ráértem, nem siettem. Ráérős nyugdíjas vagyok. Amikor odaértem, kiválasztottam a megfelelőnek talált deszkákat és léceket. Mindent összeszedtem, és a jól megrakott bevásárlókocsimat tolva, odamentem ahhoz a részleghez, ahol ezeket az anyagokat leszabják méretre.

Amikor elmondtam, hogy mit is akarok a faanyagból készíteni, az ott lévő alkalmazott nevetni kezdett.
„Mi a probléma Uram?” Kérdeztem, de ő csak röhögött. „Mi az, ami olyan nevetséges?” „Hát,, hát” és nevetett tovább, közben úgy nézett rám, mint aki megbolondult.

„Uram, kikérem magamnak! Ha nem mondom meg, mihez kell akkor is így viselkedett volna? Persze, hogy nem, hát akkor most vegye úgy, hogy én ezeket a méreteket kérem leszabni.” utasítottam határozottan. Ahogy fűrészelte, még akkor is nevetett,
Amikor végzett, én csak annyit mondtam, „Köszönöm, majd a főnöke elfog magával beszélgetni egy kicsit mivel én, ezt a fajta viselkedést, nem hagyhatom annyiban.”
Akkor lefagyott a szájáról a mosoly. (eszébe jutott, hogy az állása forog kockán)
Eszem ágában sem volt jelenteni őt főnökének. Elegendőnek éreztem azt, ha figyelmeztettem. Akkor rádöbbent, hogy nem járt el helyesen, velem szemben, és elnézésemet kérte.
Mielőtt eljöttem volna, megkérdezte, hogy ki fogja elkészíteni a macskaágyat. Azt feleltem, majd én. Most már nem lesz nehéz összeállítani, csak fúró, és facsavar kell hozzá.
Rám nézett, és csodálkozva kérdezte, hogy miért nem keresek egy szakembert, mert talán túl öreg vagyok a feladathoz. Viszont elmagyaráztam, hogy egy barátom segíteni fog, megoldjuk együtt.

Mivel nem hitt nekem, ott az áruházban, a tervrajzom alapján elkezdtem összerakni a macskaágyat. Ő pedig úgy bámult rám, mint a borjú az új kapura. Nem látott még olyan asszonyt, aki így dolgozott a fával, mint én.

Amikor rájött, hogy valóban meg tudom csinálni, akkor, megkért, hogy hagyjam abba. Arra hivatkozott, hogy a kész bútordarabot nem vihetem majd ki az áruházból. A biztonsági őr biztosan bele fog kötni. Ebben igazat adtam neki és így a készre szabott anyaggal, és a kifizetett számlával elindultam a kijárat felé.
Amikor a pénztárhoz értem, a biztonsági őr ott termett, és olyan tudálékosan érdeklődött, hogy volt-e valami nézeteltérés köztem és az eladó között? Látta a monitoron, hogy indulatosan beszéltem vele.

Ránéztem, és azt kérdeztem, hogy akkor mért nem jött oda? Azt hazudtam, hogy csak egy viccet meséltem az eladónak, amíg szabta nekem az anyagot. Még jó hogy a kamera csak videó felvételt készít, hang nélkül. Azért tüzetesen átnézte, és leellenőrizte azt, amit vásároltam.

Egy örökkévalóságnak tűnő, hosszú percek után, végre kijöhettem az áruházból. Micsoda népség! Hát még egy macskaágyat sem lehet már csinálni, mert úgy néznek az emberre, mint egy eszementre?
Nem baj, a lényeg az, hogy megvan az anyag, és el tudom készíteni a cicám kedvenc alvóhelyét. Már másnap nekiálltam, mert nem hagyott nyugodni a gondolat.

Ebből az a tanulság, hogy nem szabad őszintének lenni minden esetben, mert kinevetnek. Viszont más is tanult belőle. Talán azt, hogy nem szabad lenézni az öregeket. Ők már megették a kenyerük javát, és lehet, hogy sokkal többet tudnak, mint az, aki nem tiszteli őket.

Végül is minden jó, ha a vége jó. Ennek pedig most jó vége lett. Azóta nyugodtan alszom, forgolódhatok, nem zavar senki, és én sem a cicámat az alvás közben.

Fiatalok, tanuljátok meg, hogy kell bánni az idősekkel, mert gondoljatok arra, egyszer ti is megöregedtek, reméljük .