Humoros írás takarításrólPorbaf*#§oszívó, humoros írás takarításról
Porbaf*#§oszívó, humoros írás takarításról
Írta: Urszinyi Fehér Csaba

Azt jól tudjuk, hogy az élet múlandó, ezért az anyagi javaknak nem sok jelentősége van benne. Főleg mert abba a másik dimenzióba nem is igazán vihetjük magunkkal őket. Arra legalábbis még nem volt példa, hogy Szent Péter átengedett volna valakit kedvenc négykerekűjével, a mennyország kapuján.

Ennek ellenére mégis gyűjtögetünk, vásárolunk és ábrándozunk arról hónapokon át, hogy mit is fogunk vásárolni, gyűjtögetett pénzünkből.

Nálam pár éve megérett a porszívócsere. Igaz volt egy kis sárga, csattogó-kattogó jószágom, amely inkább volt hangos, mint hatékony. Férfiként a nagy zaj legalább megadta nekem a takarítás illúzióját. A porcicákat ugyan nem szippantotta be, de nem is igazán számított, mivel leheletvékonyra használt gyűjtőzsákja úgyis szétszakadt, beterítve a lakást több heti zsákmányával, akárhányszor üríteni akartam.

Ilyenkor kezdtem el ábrándozni formatervezett csodakütyük után, melyekkel nem, hogy gond lenne a takarítás, hanem a nap fénypontja. Elkezdtem hát magamban összeállítani egy listát, melyen a paramétereket soroltam fel magamnak, mintha egy nagyságos úr lettem volna, aki cselédet keresett.

Anyám mondta, hogy nehogy hepp-szűrőset vegyek, mert az eldugul, így csakis az üríthető tartály jöhetett szóba. Engem az állandóan összegabalyodó elektromos kábelek idegesítettek folyton, amit szobánként új aljzatba kellett dugni. Így szemet is vetettem az akkumulátoros gépek családjára, melyet csak lekap az ember a tartójáról, és már szív is.

Én is tudatos vásárló vagyok, így az árban megfelelő típusokról kezdtem el fórumokon olvasgatni. Volt olyan, amit dicsérő szavakkal illettek oldalakon át. Másokat pedig olyan részletekbe menő tudományos érvekkel húztak le, mint „Nem szív ez a Sz*r”, vagy „Kínai f§s” (szegény ország, kis hazánkban elterjedt róluk, hogy mindent kakiból csinálnak).

Egy idő után persze találtam egy olyan gépet, amely egyrészt nem hozott szívbajt a pénztárcámra, (annak ellenére, hogy a duplájába került egy átlagos porszívónak) másrészt egész sok jó véleményt kapott. Így meg is rendeltem.

Pár nap múlva, mikor kézhez kaptam, alig vártam, hogy feltöltsön az aksija és takarítsak vele. Áramvonalas volt, könnyű, szép kék fénnyel világított és barátságosan zümmögött, amint porgalacsinokat összeszedegetve siklott végig a szőnyegen.

A gyűjtőzsákja mosható volt és egy kattintással ki lehetett venni, én pedig mindent azzal takarítottam, még a teraszt is. Boldogan éltünk, így idilli környezetben szippantgatva, amíg el nem romlott.

Először a bekapcsoló gombja adta meg magát, két héttel a garancia idő lejárta után. De nem volt miért aggódni. Rájöttem, ha az alsó morzsaporszívó egység csúsztatható gombját leragasztom egy darab celluxszal, úgy működik, mintha új lenne. Ezért nem akartam újat venni, hisz kétszer annyiba került a régi, és egy évig volt jó csak. Lassan megbarátkoztam a használat előtti folyamatos ragasztgatásukkal és használtam tovább. Csakhogy pár hétre rá az aksija kezdett el gyengülni. Ez természetesen hatással volt a szívóerőre is, így lassan ahelyett, hogy takarított volna, az előző napokról benne maradt morzsákat dobálta csak szét. Újat még ekkor sem vettem, hisz a régi is kétszer annyiba került, mint egy átlagos porszívó.

Egy nap azon voltam, hogy kidobom az ablakon, de lepillantva az erkély sarkába, megpillantottam a lombfúvót. Alig került pár ezer forintba annak idején, és úgy emlékeztem, hogy átkapcsolva egy kis kart szívni is tud. Hát kipróbáltam.

Aki nem használt még ilyet korábban, egy hangosan búgó, macsó eszközről van szó, mely a kibocsátott decibel nagyságával veri a szomszéd flexét.

Bekapcsoltam hát a nappaliban, a poharak elkezdtek rezegni a vitrinben. A kerti kisgép pedig nem hogy felszívta a port a szőnyegről, de egy lábbal még rá is kellett állnom a mű perzsára, mert folyton ráragadt a csőre, a benne lévő vákuum miatt. Lerakva a szívófejet a lakás közepére, azt láttam, hogy a kis morzsák és porgalacsinok elindulnak felé, pár méteres távolságból, majd recsegve eltűnnek az aprító zsákban. Így manapság már nem túl ortodox módszerekkel takarítok, de porszívót egy darabig nem veszek, hisz a régi is kétszer annyiba került, mint egy átlagos darab.

Ma reggel viszont azt tapasztaltam, hogy a hajszárítóm készül megadni magát. Azt hiszem, hogy van egy ötletem.

Hogyan raboljuk el saját magunkat, Írta- Urszinyi Fehér Csaba

A cikk szerzője
A cikk szerzője, Urszinyi Fehér Csaba