Anyóskáposzta
Írta: Urszinyi Fehér Csaba
Poénos cikk
Bár Budapest a legszebb városok egyike, néha azért szükségét érzi az ember egy szép, napos délutánon, hogy más helyeket is felfedezzen, és bebarangoljon. Így elutazunk a közelbe, ahol eltölthetünk pár kellemes órát.
Így jutottam ki valamelyik nap Szentendrére, melynek kacskaringós, dimbes-dombos utcácskái egyfajta időgépként repítenek vissza a múltba. Elképzeltem, ahogy végigsétálok majd az újonnan kiépített Duna-parton, vagy megiszok egy kávét valamelyik hangulatos kávézóban. Képzeletemben az igényesség, a történelmi idők és a modern turizmus keveredett eme kis gyöngyszembe, mely nem hiába lopta be magát megannyi ember szívébe.
Leszállva a vonatról egy átlagos kisvárosi pályaudvaron találtam magamat, melyben néhány helyhez illő pavilon helyezkedett el. Kínálatuk a szokásos volt, hambi-lángos-palacsinta, vagy bor-sör-pálinka. Utólag belegondolva egy büfé ajánlotta mindet, de nem is ez fogott meg igazán, hanem az egyetlen vendég, aki éppen rendelését készült leadni. Hallótávolságba kerülve kiderült, hogy nem csak a kérései voltak zavarosak, hanem az őt körülvevő világról kialakított gondolkodása is.
Alkoholban pácolt agyában a szavak új értelmet nyertek, és bár a mindnek ugyanaz lehetett a jelentése, mint bárki másnál, ami megütötte a fülemet, azok az egyedileg használt szókapcsolatok voltak.
Megállt a büfé étlapja előtt, és hangosan olvasni kezdte, de mindegyik tétel elé hozzáfűzte az „anyós”szót. Így jelent meg a talponálló kínálatában az anyóskávé, anyósgofri, anyóscappuccino, anyóspalacsinta, anyóshamburger, anyóshotdog, és még sorolhatnám vagy egy fél oldalon a teljes választékot.
Bár furdalt a kíváncsiság, mégsem álltam le megkérdezni, az amúgy dülöngélő férfitól, hogy esetleg a kedves nejének anyukája okozta-e nála a képszakadást, vagy csak szerette használni ezt az amúgy mindenkinél mást jelentő szót. Azt viszont még megtudtam, hogy az anyósgyrosba még kért anyóskáposztát is, valamint egy anyósnagyfröccsöt anyósrizlingből.
Én folytattam az utamat az árkád alatt,a buszmegálló felé. Ott találkoztam a kis kocsma egy másik törzsvendégével. Valószínűleg ő is ugyanazt ihatta, mint az anyósozó cimborája, de ő a családi kötelékek elnevezéseinek szavakkal összekapcsolása helyet más produkcióval jeleskedett.
Logikusan végiggondolva igaza volt, mert az ő szemszögéből a pavilonsor mögött húzódott meg. Viszont ha jobban ki tudta volna nyitni a szemét, látta volna, hogy egy forgalmas buszpályaudvar, egy négy sávos autóút és lakóházak előtt ácsorgott. Pontosabban a kisdolgát végezte, olyan rutinosan, hogy a Brüsszeli pisilős szobrocskák is megirigyelték volna. Mondjuk talán neki is meztelennek kellett volna lennie, akkor nem lett volna csurig nedves a nadrágja, cipője és persze a pulóvere is.
Rájöttem, hogy bárhova is menjek a világban, felkapott, színvonalas turista látványosság után kutatva, mindig is lesz egy kis félreeső zug, ahol már délután kettőkor dülöngélnek az emberek, összevissza beszélnek, és szembelocsolják a gyanútlan látogatót.
Szelfit azért a biztonság kedvéért már csak a főtéren készítettem.
A szakáll nélküli poén, Urszinyi Fehér Csaba
http://www.karikaturarendeles.hu/