Humoros hentesbolt sztoriHumoros hentesbolt sztori
Nem beszélni hentesül

„Kérek húsz deka bőrsajtot” mondom a hentesnek. Azonban már javít is ki azonnal, hogy az nem „bőrsajt”, hanem disznósajt. Előbbi hamarabb megromlik, és csak házilag készítik, disznóvágásokkor. Adja elő oktatóan. Én pedig hirtelen nem is tudom, hogy miként reagáljam le ezt a kéretlen tudást.

Tisztában vagyok, hogy én lennék a vevő, akinek mindig igaza van, de ez nem mentesül az alól, ha hülyeségeket beszélek. Nem is tudtam, hogy ez akkora sértés hentes berkekben, ha rossz elnevezéssel kérem a felvágni valót. Viszont mivel a kés az úriember kezében van, én sem akarok felvágni. Mint ötéves a fagyispult előtt, úgy mutatok rá, melyik húskészítményből vágjon le húsz dekát.

Harminc lesz belőle, de ki számolja. Ez úgysem romlik olyan hamar, mint az, amit én mondtam előtte. Legfeljebb egy darabig majd nem kell erre jönnöm.

Kérek még Kolozsvári szalonnát is, amiről kiderül, hogy az bizony Császár, és nem is főtt, hanem füstölt. A kolbász viszont nem az, hanem füstölt, a virsli sem az volt, amit mondtam, hanem Debreceni amikor pedig végül „letöpörtyűztem” a tepertőjét, éreztem, közel járok ahhoz, hogy én legyek majd a szalámiba való töltelék, gyorsan elköszöntem.

Hiába is, nem beszélek hentesül. Odahaza azért utánanéztem. A disznósajt és a bőrsajt ugyanaz.

Írta: Urszinyi Fehér Csaba

 

Humoros hentesbolt sztori